1919. novemberében a Párizs környéki Neuillyben kötötték meg a békeszerződést Bulgáriával. A szerződés területi rendelkezései északon Romániának, nyugaton Szerbiának, délen Görögországnak kedveztek.
Dél-Dobrudzsát, ezt a bolgár és török lakosságú, kicsi és szegény területet Bulgáriától Romániához csatolták. A nyugati határváltozás nem haladta meg a határkiigazítás mértékét: két zsebkendőnyi terület (Caribod és Bosilegrad városkák, illetve Sztrunica környéke) Szerbiához került.
A bolgár-szerb határ így sem fedte le pontosan a két nemzet etnikai határát, habár ez talán nem is lett volna lehetséges: Bulgáriában kicsiny szerb, Szerbiában jóval nagyobb bolgár lakosságú terület maradt.
Bulgáriát a legnagyobb veszteség délen érte. A Thrák-tengerpart – az ország égei-tengeri kijárata, melyet az első Balkán-háború (1912) óta birtokolt – Görögországhoz került. Ez a partsáv nagyobbrészt görög lakosságú volt. Mindösszesen Bulgária területének egytizedét veszítette el, s az elvesztett terület kisebb részben volt bolgár lakosságú.
A bolgár hadsereg létszámát húszezer főben maximálták. Az országot kisebb jóvátételi kötelezettségek is sújtották. Bulgária bizonyult a legszerencsésebb vesztesnek: elviselhetetlen csapások nélkül úszta meg a világháborús vereséget.
