Az esős napok száma általában gyérül, mintha a viz fogyóban volna.
Erről a megfigyelt jelenségről tehát arra lehetne következtetni, hogy a világot a viz hiánya fogja elpusztitani. E miatt azonban egyelőre nincs miért aggódni; sok idő kell ahhoz, hogy az egész föld Szahara-sivataggá váljék.
Tagadhatatlan azonban, hogy a viz mennyisége fogyóban van, s a statisztika kérlelhetetlen következetességgel utal erre az elszomoritó jelenségre. Millot, a nancy-i egyetem tanára és a meruthe et-moselle-i meteorológiai bizottság titkára, tanulmány tárgyává tette a Nancy városra vonatkozó ily irányu megfigyeléseket harminc esztendőre viszszamenően.
Ezek az adatok pedig bizonyitják, hogy az esőmennyiség határozottan fogyóban van.
1878-1882. évben ugyanis 896.1, 1898-1902. évben 688.9 és 1903-1907. évben 628.2 milliméter volt az átlagos csapadék. De Franciaország más vidékein is ugyanilyen megfigyelést tettek, elannyira, hogy ha a csapadék ily mértékben való megfogyatkozása ezeken a vidékeken továbbra is ily arányban folytatódik, ugy két évszázad mulva ott csakugyan sivár pusztaság keletkezik. Ugyanezt a jelenséget tapasztalták egyébként Spanyolországban, Dél-Amerikában, Calvadosz-ban és egyebütt. Mindazonáltal e miatt komoly aggodalomra nincsen semmi ok.
Tudni kell ugyanis, a meteorológiában váltakozó időszakaszok vannak s igy bizvást remélhető, hogy a mostani tartós száraz periódus után bő esős, nedves időszakasz következik. Ez a törvény azonban mindössze hagyományos megfigyeléseken alapszik, és bizony nem lehetetlen, hogy valamikor ez is módosulni fog, a mint a Föld öregedésével más-más faktorok lépnek a régiek helyébe. Attól az időtől azonban, a mikor az emberek ugy kutatják majd a vizereket, mint most az aranyréteget, még nagy időbeli távolság választ el minket.
Nézzük meg most számadatokban, mekkora körülbelül az a csapadékmennyiség, mely évente bolygónk felületére esik. Fritzsche számadatait véve alapul, bolygónk szárazföldi részére évente 112.000 köbkilométernyi, a tengerek felületére pedig 353.000 köbkilométernyi, tehát együttvéve bolygónk egész felületére 465.000 köbkilométernyi csapadékmennyiség jut. E roppant számtani fogalom könnyebb megérthetése céljából megemlitjük, hogy ez a vizmennyiség kilencvenegy centiméter vastag rétegben övezné át egész bolygónkat.
Tudni kell azonban, hogy ez óriási víztömeg legnagyobb része éppen az elpárolgott viztömegből kerül ki. Hogyha az az évi csapadékmennyiség sem elpárolgás, se beszivódás által nem távolodnék el a föld felületéről, akkor az együttvéve 464,174.620 millió tonna sulyu lenne.
Naponta átlag 1,272.000 millió tonna csapadék hull alá, tehát tizenöt millió tonna másodpercenkint. És ebből a roppant nagy viztömegből mégis egy négyszög centiméternyi területre mindössze huszonnyolc százmilliomod gramm viz jut.
