A magyar kormány az olasz árulás következtében a nemzeti erő fokozottabb megnyilatkozását tartja szükségesnek. Ezt tudja és átérzi mindenki. És éppen azért bizonyára termékeny lángra gyujtja a polgárság lelkét az a felhivás, amelyet a kormány nevében gróf Tisza István intéz a nemzethez. A véráldozat mellett jövő létünkért nem szabad visszariadnunk az anyagi áldozat nagyobb mértékétől sem.

A kormány a közóhajnak engedve, de az olasz háboru miatt fokozottabb szükségleteinket is számba véve, a hadikölcsön aláirását meghosszabbitotta junius 7-ig. Módjában van tehát mindenkinek, aki csak valamelyes nélkülözhető pénzzel rendelkezik, hogy a hazának segitségére siessen.

Nem kell vagyonának sem lennie; csak egy kis lemondásra kénytelen, mert hiszen meg sem érzi a kölcsönre jegyzett összeg törlesztését. Valóban a nemzeti becsület kötelessége is, hogy a háboru viselését, amelyben hős hadseregeink oly csodás és eredményes kitartást tanusitottak, az árulók számitását halomra döntve, anyagilag is lehetővé tegyük.

Annál inkább kötelességük odaadni a jó kamatra nyereségüket azoknak, akik a háboru folyamán mint termelők vagy eladók nem remélt hasznot is szereztek. Mert mint a kormány felhivása mondja: az uj ellenség, az uj veszély láttára fokozottabb erőkifejtés szükséges. Harcoló csapataink ellátásáról, az ellenség legyőzésére szükséges eszközök folytonos öregbitéséről van szó.

A nemzet, reméljük, tudni fogja becsületbeli kötelességét.
Mint a hős védő utolsó vére cseppjéig, tartson ki a nemzet gazdasági erejének eszközeivel is.