József főherczeg és a szakaszvezető

Galicziában történt, hogy József főherczeg megbízta Bíró Károly 44. gyalogezredbeli szakaszvezetőt, induljon el egy erősebb őrjárattal az ellenség irányában földerítő szolgálatra. A szakaszvezető nekivágott a vezsedelemnek és órák hosszát harczolva, kemény puska- és gépfegyvertűzben végrehajtotta feladatát, melyről jelentést vitt a főherczegnek. Dícséretet és kitüntetést kapott érte. Később megsebesült, egy srapnel golyója vágódott a karjába. A mikor a vonatra kellett szállania, találkozott a turkai állomáson a főherczeggel, a ki ráismert, megkínálta cigarettával és azt mondta neki, hogy tudassa majd hogy és hollétéről. A szakaszvezető Kaposvárra került, a Bárány-szállóbeli tartalék kórházba helyezték el, a hol a gondos álpolás csakhamar talpraállította. Erről szép levélben be is számolt a fenséges urnak, a ki sajátkezű, tulajdon kemény, férfias betűivel írott leválben válaszolt a katonának a következőképen:

„ Fiam! Most veszem jó soraidat és igaz örömmel értesülök, hogy jobban vagy! Remélem, hogy az Isten megsegít és teljesen fölépülsz és oly hősiesen fogsz tovább küzdeni, mint eddig. Sajnos, engem elvitt a sors keze, magasabb állásba szólított a kötelesség, új csapataim vannak és igen messze vagyok az én szeretett 44-eseimtől, a kikre a legigazibb szeretettel és bámulattal gondolok vissza. Vajha megint velük harczolhatnék.

„ Téged pedig fiam, ha az isten megsegít bennünket és mindketten hazatérünk a háborúból, örömmel vennélek magamhoz valamely állásba, szolgálatba azon esetben, ha nincs otthon jobb megélhetésed. Üdvözöl téged, vitéz fiam, igaz jó akaród: József főherczeg lovassági tábornok, a VII. hadtest parancsnoka.”