Huszadik század - történelem jelenidőben

Budapest, 1915. december 4.

A héten megnyilt uj háborus ülésszakban a kormány a különféle gazdasági és pénzügyi törvényjavaslatoknak egész sorozatát terjesztette a képviselőház elé. Ha összefoglalni akarjuk bizonyos közös szempontok szerint ezeket a különben meglehetősen heterogén természetü javaslatokat, azt kell mondanunk, hogy a javaslatok egy része alaki intézkedéseket tartalmaz és első sorban a törvényhozási tevékenység folytonosságát akarja biztositani.

A tulajdonképpeni értelemben vett érdemleges javaslatok ismét két csoportra lennének oszthatók aszerint, a mint közvetlenül csupán a háborus viszonyokkal állanak összefüggésben és a háboru megszüntével jogosultságukat, sőt érvényességüket is elveszitik, vagy pedig nemcsak a háborus időben, hanem azon tul terjedő jelentőséggel birnak, sőt igazi jelentőségük csak a háborut követő időkben fog kibontakozni.

Az első helyen emlitett csoportba tartozik az indemnitási javaslat, amely az első félévre megállapitott költségvetési felhatalmazás érvényét kiterjeszti az 1915/16-iki költségvetési időszak második felére is és ide lennének sorolandók a báró Harkányi kereskedelemügyi miniszter részéről beterjesztett törvényjavaslatok, melyek a külkereskedelmi viszonyoknak az 1916. év végéig való rendezésére a kormányt felhatalmazzák, valamint az 1907. évi iparfejlesztési törvény hatályát a törvényhozás további intézkedéséig kiterjesztik.

Ám ez alkalommal ezek a törvényjavaslatok a törvényhozási folytonosságnak biztositásán kivül igen jelentős anyagi intézkedéseket is tartalmaznak. Az indemnitási javaslat intézkedik egyuttal a közszolgálatban állóknak a drágaság következtében szükségessé vált egyszeri segitéséről és ebből a célból 87 millió koronát juttat a közszolgálatban álló alkalmazottaknak. Ugyancsak a felhatalmazási törvényjavaslat intézkedik arra nézve is, hogy a győri ágyugyárnak részvénytőkéje az állam hozzájárulásával felemeltessék és ebből a célból a pénztári készleteket 15 millió korona erejéig engedi igénybe venni.

A felhatalmazási törvényjavaslat egyuttal a külön törvénnyel csupán az 1915. évre megszavazott hadi jövedelemadónak érvényét a következő 1916. évre is kiterjeszteni kivánja. A hadi jövedelemadónak ez a kiterjesztése a fenforgó viszonyok között teljesen megokolt, mert az adó megmarad az eddigi határok között és csupán a 20.000 koronán felül levő jövedelmet érinti, az a kevés módositás pedig, amelyet Teleszky pénzügyminiszter az eddigi adón a javaslatban eszközölt, meglehetősen alárendelt jelentőségü.

A másik két törvényjavaslat már inkább formális természetü, de a külkereskedelmi viszonyok rendezésére vonatkozó javaslat egyuttal megadja a kormánynak a jogot, hogy a háborura való tekintettel a vámok megszüntetése, esetleg a megtorló intézkedések terén a szükséges rendelkezéseket megtehesse.

A másik két osztályba tartozó javaslatok közül az egyik csoportról azt mondottuk, hogy közvetlenül a háborus viszonyokkal állanak összefüggésben és megszüntökkel el is veszitik jelentőségüket. Ide tartoznak a háboru esetére szóló kivételes intézkedések kiegészitéséről, valamint az árfelhajtások megakadályozásáról szóló törvényjavaslatok, amelyek a kormánynak az eddigi tapasztalatok szerint szükségessé vált törvényhozási felhatalmazást biztositják.

A kormányt a rendkivüli gazdasági viszonyok már is arra kényszerittették, hogy bizonyos intézkedésekhez nyuljon, amelyeknek hatályosságát azonban a megfelelő törvényes rendelkezések és főleg a büntető intézkedések hiányában nem volt képes biztositani.

A két törvényjavaslat ebben az irányban egymást ugyszólván kiegésziti, mert a kivételes rendelkezések kiegészitéséről szóló törvényjavaslat széles körű jogot biztosit a kormánynak az élelmiszerek rendelkezésre bocsátása és az árfelhajtásnak ily módon való megakadályozása körül ugy a termelés, mint a forgalom és az árak rendezése, sőt a fogyasztás tekintetében is, viszont az árfelhajtásról szóló törvényjavaslat büntető rendelkezésekkel üldözi az áraknak egyesek részéről való spekulativ felhajtását.

A kormány tehát két irányban igyekszik a kért törvényes felhatalmazások alapján a fogyasztóknak segitésére tenni és legalább az elsőrendü életszükségleti cikkek tekintetében, amelyeknek fogalmát is megállapitja, nemcsak biztositja magának a jogot, hogy ugyszolván az egész gazdasági folyamatot a termeléstől a fogyasztásig egyedül maga szabályozhassa, de gondoskodik arról is, hogy a rendkivül messze vezető állami intézkedéseknek bekövetkezését szigoru büntető rendelkezésekkel a gazdasági folyamat mindegyik fázisában megakadályozhassa.

Az utolsó csoportba tartoznak azok a törvényjavaslatok, amelyeknek nem csak és nem is annyira a háboru, mint inkább a háboru után elkövetkező gazdasági és pénzügyi viszonyok adják meg igazi jelentőségüket. Ide tartozik a már az előző ülésszakban benyujtott törvényjavaslat a pénzintézeti központról, amelyet a pénzügyminiszter ez alkalommal az alapitási tervezetről, az alapszabályokról és az annyira tárgyalt revizióról szóló jelentésével kiegészitett.

Most már teljes egészében a közvélemény és a törvényhozás előtt áll az uj pénzintézeti központ, amely a háboruból a békébe való átmenet idejében és a meginduló békés gazdasági fejlődésben pénz és hiteléletünk és a velök összefüggő összes gazdasági viszonyok tekintetében kiváló szolgálatokat lesz hivatva teljesiteni. Régi óhajt valósit meg, de az uj fejlődésben még fokozottabb jelentőséget nyer a csődön kivüli kényszeregyezségről szóló törvényjavaslat, amely kereskedelmünknek nyujtja egyuttal azt a biztositékot, amely a csődöt megelőző megegyezés révén óriási összegek megmentését célozza.