A mozgalom ugyanaz, az állam nem

A századforduló körüli éveket a vasútépítési láz (is) jellemzi.
Meglepően gyakran, szinte lapszámonként olvasható híradás átadott új vonalakról, leginkább helyi érdekű vagy ipari vasútról. Ha átadásokról éppen nem olvashatunk, akkor legalább az állami segítség megvalósulásának induló mozzanatát tudatják: az új vonal létesítéséhez az engedély megadásáról és a hozzá kapcsolódó szubvencióról írnak.

A híradásokban nem a lelkesedést érezni.
Inkább a „mi is be akarunk kapcsolódni” vagy a „ki ne maradjunk a vasúthálózat előnyeiből, hátha segít gazdaságunk fellendülésében” közösségi akarat egy-egy elismerésre méltó újabb állomása kapcsolódik a meglévő vasúthoz.

„Mozgalom indult meg Bácsmegyében, hogy az eddig vasuti összeköttetés hiányában szenvedő Ó-Moravica, Pacsér és Bács-Topolya községek között vasut létesittessék.”

Mozgalom?
Mintha eltunyult volna nyelvérzékünk és nyelvhasználatunk az utóbbi évtizedekben, illetve mintha ehhez a szóhoz egyfajta nemszeretem-hangulatot társítottunk volna. Pedig a nagyon szép régi jelentés az idézett mondatban feltárul: különböző társadalmi csoportok valamely általános érdekű kezdeményezés elterjesztésére fognak össze, s tevékenységük akár élénk is lehet. Eddig szól az értelmező szótár.

Ha figyeljük a híradást, akkor a mi időnkben holnap, rovatunk idejében 1902 novemberében is olvashatunk hasonlót:
„A kunszentmiklós-dunapataji helyi érdekű vasut Kunszentmiklós, Tass, Dunavecse, Solt és Dunapataj állomásokkal, továbbá Szalkszentmárton, Apostag, Dunaegyháza, Tetétlen, Harta rakodóállomásokkal és Csabony, Állampuszta megállóhelyekkel folyó évi október hó 22-én a nyilvános forgalomnak átadatott.”

Miért volt fontos és közérdek a vasút száz évvel ezelőtt?
Nyilván tényleg bekapcsolt elszigetelt területeket a gazdasági vérkeringésbe; nyilván oda lehetett vinni a megtermelt árut, ahol jobb pénzt adtak érte; nyilván az egyéni termelők számára is kiszélesedett a piac; nyilván gyorsabb volt más igénybe vehető közlekedési módnál; nyilván nem kellett kivenni a fogatot az éppen soros gazdasági munkából, ha utazni akartak vagy utazni kellett; s nyilván fontos volt az utazási élmény tömegessé válása miatt.

S miért nem fontos a mi időnkben, a mi századfordulónkon a vasút?
Hisz szinte pontosan az átadás centenáriumán szüntették meg a fent említett vonal néhány állomását. S azóta is újabb tervek vannak a szárnyvonalak felszámolására. Azt mondják, nem gazdaságos a fenntartása.

Azt, hogy ismét mozgalom van, tudni lehet.
Békés megyéből 2007 vége felé olyan híreket röpítettek világgá a tudósítók, hogy az önkormányzatok összefognak vasútjuk megmentéséért. Bár akkor még nem tudták, hogyan tudják fenntartani. De a lélek azon a környéken mintha az előző századfordulós lenne.