A világ nagyot változott a háboru alatt és különösen nagy az átalakulás a gazdaság kérdésekkel szemben. Alig van ember, aki ugyanazzal a szemmel nézné a dolgokat és jelenségeket, mint a nagy felfordulás előtt. Mindent gazdasági jelentősége és értéke szerint vizsgálunk, legyen az élelmiszer, ruha, nyersanyag vagy gyári áru. Persze az ilyen értékelések nagyon furcsa állapotokat és visszás következtetéseket teremtenek. Ha például az olvasó elsétálna a Váci-utcába a ragyogó boltok fényáradatában érdekesen látná igazolva ezt a megállapitást.

Az első jól öltözött hölgyet szemügyre véve a következő értéktáblázatot állithatná össze:
A kalap – száz korona, a kosztüm – ötszázötven, a cipő – százötven, a fehérnemü és harisnya – kétszáz, az apróságok, mint például a keztyü, fátyol, ridikül – ötven, a prém egyszerüen számitva – négyszáz, az ékszer a legszerényebb számitás szerint – ötszáz korona. Egyszóval a hölgy összértéke – ezerkilencszázötven korona. 

Tegyük fel, hogy az előkelő korzón háromszáz ilyen hölgy sétál. (Pedig sétál jóval több is.) Egyszerü szorzással kiszámithatjuk, hogy hatszázezer korona mozog igy föl és alá a fényes utcán és a legkomolyabb járókelő sem tudja, hogy milyen széditően nagy vagyon tömkelegében forog. Persze a széditőt csak szegényemberek számára irtuk. 

Csakhogy ezzel még nem teljes a számitás.
A rendesen öltöző férfiak értékét is megállapithatjuk nyomban. Az alábbi számla a férfi összértékét mulatja be:
A kalap – harminckét korona, a ruha – háromszáz, a cipő – százötven, a fehérnemü és harisnya – nyolcvan, az apróságok, a nyakkendő, bot – hatvan, a felsőkabát – négyszáz, óra vagy ékszer – háromszáz. Összesen – ezerháromszázhuszonkettő. 

Tegyük föl, hogy az esti sétán négyszáz ilyen ur jelenik meg hozzávetőleges számitással. Ebben az esetben a férfiak által sétáltatott vagyon több mint ötszázezer korona. A férfiak és hölgyek tehát közel másfélmillió korona értékü toalettet visznek a korzóra – egymás és a maguk mulattatására. 

Ezzel szemben persze másféle számitásokat lehetne eszközölni.
Vegyük csak a legegyszerübb példát. Egy katona teljes fölszerelése nem sokkal kerül többe kétszáz koronánál. Igy hát a korzózó közönség toalettjeiből legalább is ötezer harcost lehetne kiöltöztetni, fölszerelni. Ennyit érnek a sétálók és ennyit érnek a katonák – és ilyen csalóka tudomány a közgazdaság.

Mert arról nem szükséges vitatkozni, hogy a számitások dacára is, melyik társaság ér többet mindjányunk szemében – ötezer katona, vagy a hétszáz sétáló. A forditott arány tétele itt is szép diadalt ülne, ezért nem jó a közgazdaság az utcán és ezért nem szabad az embernek mindjárt ceruzát ragadni és mindent kiszámitani.