A folyékony levegő

Egy orfeumi mutatvány néhány év előtt valósággal lázba hozta a főváros közönségét. Egyik mulatóhelyen két ember mutogatta magát, s elektromos-készülékét, s azt hirdették, hogy az egyik beleül a villamos székbe s testén 10.000 Volt feszültségü elektromos áramot bocsájt keresztül anélkül, hogy ettől a rémületes mutatványtól bármi káros hatást szenvedne.

Hogy tényleg tiz vagy több ezer Volt feszültségü áram szaladt-e át a vakmerő artista testén, azt nem konstatálta senki, de amit mégis mutattak, az a hajmeresztő, vérfagyasztó mutatványok közé tartozott. Ráállott az egyik egy fémlapra, s az elektromos vezetéket bekapcsolták.
Erre eléje tettek borszeszlámpákat, amelyeket egyszerü kézujjérintéssel meggyujtott, a két keze ujjainak összeérintésével nagy elektromos szikrák ugrottak át, szóval az élő emberi test ugy szerepelt ott, mint egy elektromos vezeték.

A dolog tudományos nyitja az volt, hogy tudvalévőleg az elektromos áram, amely bizonyos erősség után képes arra, hogy megölje az embert, túlerős állapotában veszélytelen. Amig a tudomány ezt kisérleti nyulakon, kutyákon próbálja ki, két vakmerő artista ezt önmagukon mutatta be, bejárván ezzel a világot, s míg az elektromosáram e tulajdonságának fölfedezője a dicsőségen kívül talán mit sem kapott, addig ez a két élelmes ember vagyont szerzett vele.

Ugyanez történt a folyékony levegővel is, amiről most szólani akarunk. Nem is olyan régen a folyékony gázokról irtunk, s behatóan ismertettük azokat az eljárásokat, amelyeknek segélyével például a levegő cseppfolyóssá tehető.

Ezek az eljárások a tudomány keretébe tartoznak, az alkalmazásuk azonban a gyakorlati élet számos ágát gazdagitják. Az itt elmondandó eset sem az egyikhez, sem a másikhoz nem tartozik, hanem egy közbenső helyet foglal el. Ismét akadt egy élelmes házaspár, aki ügyes készülékek segélyével könnyen hordozható edényekben folyékony levegőt szerzett be, s ezekkel kisérleteket mutatnak be orfeumok deszkáin, persze belépődij mellett. Igy vált a tudomány fölfedezése pénzszerző mutatvánnyá. Már most ismertessük az érdekes mutatványokat.

A levegőről tudjuk, hogy nagy nyomás alatt csepfolyóssá válik, s hogy cseppfolyós állapotban maradjon, ahhoz körülbelül 196 fok hidegre van szüksége. A kémiai technika ma már minden nehézség nélkül végzi ezt a levegő cseppfolyósítást, amelynek óriási gyakorlati jelentősége van.

Igy nyerik tudniillik az oxigént és a nitrogént, igy választják szét a levegőben lévő összes gázokat, köztük természetesen az ugynevezett nemes gázokat, az Argont, a Neont, a Heliumot és a Kriptont. A gázoknak ugyanis az a különös tulajdonságuk van, hogy más és más légköri nyomás szükséges ahhoz, hogy cseppfolyósak maradjanak, ehhez képest a hőfok is más és más.

A levegő cseppfolyósításához például 200 légkörü nyomás kell, amikor a hőfoka ezalatt 196 fok. Az oxigénnek elég 183 fok, a nitrogénnek viszont 194 fok kell. A gázelválasztás igen egyszerü módja az tehát, hogy elpárologtatjuk a gázok elegyét, a folyékony levegőt, s felfogjuk a különböző hőfok alatt eltávozó gázokat. Amint a nyomás csökken, az épen soron lévő gáz elillan.

Ez természetesen nem megy végbe láthatatlanul, hanem amint az a rettenetes hidegségü, nagy nyomás alatt lévő folyadék fölszabadul a nyomás alól, a szabad levegőre érve azonnal elvonja a környező levegőtől a hőt, s ezt oly mohón teszi, hogy a körülötte lévő levegő megfagy, nagy fehér pára képződmény jelzi, hogy a gáz elillan. Ez a tulajdonsága a cseppfolyós levegőnek a szóban lévő artista mutatvány titka.

A szinpadra hoznak egy kis asztalt, amelyen egy csomó piros rózsa diszlik egy vázában. Mellette egy csillogó teásibrikhez hasonló fémedény, valamint néhány fémpohár. Most fellibben a függöny s élénk pózolással megjelenik egy úr és egy hölgy, néhány szóval azt mondják, hogy ők most csudálatos mutatványokkal fogják a közönséget szórakoztatni.

Felkapja a férfi teáskannaszerü edényt, egy kis csavart nyit meg (az edény igen sulyos) s élesen tör elő vakitó fehér gőz. Ez az ujra levegővé váló folyékony levegő. Majd elővesz egy piros rózsát, s a nyilás elé tartja, a rózsa csontjéggé fagy, s hófehér lesz. Valamennyi rózsát megfagyasztja, s a közönség közé viteti.

Majd egy aranyhallal teli üvegburát fagyaszt meg fenekéig jéggé, amikor természetesen a halak is csonttá fagynak. A közönség tapsol, s ezt a tapsot az artista köszöni meg, holott ez a tudománynak szól. A képünkön az artistát mutatjuk be, aki az előmutatandó tudományát épen gyakorolja egy laboratóriumban. Főleg Németországban keresik az artisták az ilyen tudományos trükköket. Németországban van artista akadémia is, amely jutalmat és dijat ad ki az eredeti artista trükkért.