Azt szokták mondani, hogy az emberek megjelenéséből, öltözködéséből következtetni lehet azok társadalmi állására, műveltségére, szóval egyéniségére. Valóban van is valami kapcsolat a kettő között, de sokkal több, mondhatni tudományos alapja van annak az állításnak, amivel némely ember dicsekedni szokott, mondván: én csak ránézek ennek, vagy annak az embernek a kezére s megmondom mivel foglalkozik, mivel keresi a kenyerét.

Hát ha pontosan ugyan meg nem mondhatjuk minden esetben, csakugyan következtethetünk a kézből a foglalkozásra. Miért? Minek az alapján? Nagyon egyszerü erre a felelet. Hiszen mindenféle kenyérkereseti pályán nagy szerep jut a kéznek. A kéz végzi el a munkát, a kézzel keresi mindenki a napi kenyerét.

Az iró, a bankár, a kereskedő stb. stb. ép, ugy, mint az egyszerű munkás. A különbség csak az, hogy az egyik kevesebbet használja foglalkozás közben, mint a másik. Már most az természetes, hogy pl. az orvosnak, a bankárnak, a hivatalnoknak ápoltabb, finomabb és kidolgozatlanabb keze van, mint a kérgeskezü munkásnak.

Már erről is első pillanatra megmondhatjuk valakiről, hogy munkás-e az illető, vagy más foglalkozásu ember? Minél többet használunk valamely testrészünket, annál erősebben fejlődik. Ha valaki például az egyik kezét soha semmire sem használná, egészen elernyedne, korccsá válna ez a testrésze.

A munkásnak, aki a két kezét folytonosan és erősen igénybe veszi, izmos lesz a karja, hatalmas a tenyere, kemény az ökle. Annak ellenben, aki nem végez ilyen erős testi munkát, puha, bársonyos tapintásu marad a bőre, a tenyere is kisebb és gyöngébb. De az állandóan egyforma munkával az is vele jár, hogy a kéznek ugyanazok az izmai, ugyanazok az ujjak vannak állandóan egy helyzetben, vagy mozgásban.

Természetesen ezek az izmok és ujjak a többiek rovására jobban kifejlődnek, amazok elkorcsosodnak, ugy hogy a kéznek, a tenyérnek, illetve az ujjaknak más-más foglalkozási ágaknál más és más a formája. Figyeljük csak meg jól az itt látható képeket. – Tudjuk ugyebár, hogy a zongorista játék közben széttárja az ujjait, nyujtogatja és hogy a jobb kezét mindig többet veszi igénybe mint a balt?

Ennek a hatása igen jól látható azon a két képen, amelyek egy zongorista kezeit ábrázolják. A jobb kéz erősebben fejlett, mint a bal, az ujjai hosszuak, ellenben a hüvelyk ujj, amelynek igen kevés szerep jut a zongorázásnál, egészen visszafejlődött. És igy van ez a többi mesterségeknél is.

A szabónak, az asztalosnak, szóval a különböző mesterségekkel foglalkozó embereknek különbözőképpen fejlődik ki a keze. Az pedig bebizonyitott tény, hogy ez a sokféleség és az egyesekre jellemző alakulat a foglalkozások hatása alatt fejlődött olyanná, amilyen. Hogy egynél-egynél miben mutatkozik a foglalkozás hatása a kézre, azt az itt közölt képeken néhány érdekes esettel bemutatjuk és a képaláírásokban részletezzük.