Az öreg Bunsen tanár kiváló elemező volt és különös büszkeségét képezte az u. n. száraz elemzés. Mig más vegyészek elemzés céljából az illető testet vizben feloldották és más oldatokkal kezelték, Bunsen megmaradt a maga módszerénél, igy a legösszetettebb sóvegyülékeknek is kifürkészte titkát. A vegyelemzés e módjánál nagy szerep jutott a lángfestésnek.

Ha bizonyos sókat a Bunsen-lángba hozunk, jellemzően meg fogják azt festeni. A lángfestéshez nincs szükségünk egyébre egy Bunsen-lángnál, vagyis oly égőnél, amelynek lángja szintelen, továbbá egy vékony platinadrótocskánál, amelynek végét horoggá hajlitjuk. Minthogy ez a drót kisérletezés közben átmelegszik, hátsó végét fába szoritjuk.

Most előveszünk klórkáliumot, konyhasót, klórbáriumot és klórstrontiumot. A platinadrótot megmelegitjük a lángban és először a konyhasót érintjük vele, amelynek egy kis része reáolvad. Ha már most a drótot a láng alsó részének alsó szélébe dugjuk, mint azt a kép mutatja, az gyönyörü sárga lesz. Most tisztogassuk meg a drótot és ismételjük a kisérletet káliummal, igy lilaszinüre fogjuk festeni a lángot, mig a bárium zöldre, a stontium pedig égő vörösre varázsolja azt. Az ilyen sók alkalmazásán alapszik a mindenféle görögtüz szinjátéka.