|
Kilikiai képek
Az Ezeregyéjszaka rejtelmes meséi, Ali Baba, Haun al Rasid, Aladin csodatörténetei fűződnek a földkerekségnek azon darabjához: Kilikiához, mely ma a magyar-osztrák diplomácziai tárgyalások közepén áll. Hol is van e különös nevű ország, melyről csak a latin iskolába járó gyermek tud valami homályosat Xenophon, Nagy Sándor és Dárius legendaszerű hadjáratai s a keresztes-háborúk hőse: Bouillon Gottfried nyomán, kik hadaikat itt átvezették? Mi érdeke itt a magyarnak? Ez országrész, mely ma az adanai vilajetnek (kormányzóságnak) alkotja területét, a Földközi-tenger északkeleti sarkában nyúlik el ott, a hol a Szentföld és Anatolia (Kisázsia) földjei érintkeznek. Nyugatról és északról a Taurusa egetverő hegylánczai kerítik be, a melynek 230 km. hosszú félköralakú vonulatán csak két használt hágó vezet keresztül: az egyik, mely Karamauból Szelefkébe vezet, ez egy jelentéktelen szoros, a másik a már az ókorban ismert Ciliciai kapu (ma törökül: Gülek Boghazi), a hol ma a bagdadi vasútat építik, mely itt a Taurusz hágóban éri el a Haidár Pasa (Konstantinápoly) Bagdad közti-2700 km. hosszú útnak legmagasabb pontját: 1467 métert Csaján nevű állomás közelében. Kilikiát, mely mindössze öt szandzsákból (megye) áll, és területe Horvátországéval hozható hasonlatba, keletre az Amanus 1840 méteres hegylánczai zárják el Sziriától. E magas hegységek a déli tengerpart felé lejtenek és a vilajet keleti részében egy nagy síkságot: az adanai síkot alkotják, melyet az országrész fő folyói: a Szeihun és a Dzsikán öntöznek. Az országrész nyugati fele azonban erősen hegyes s még a tengerparton is oly magas hegységek húzódnak végig, mint a Jut-Dagh (2500 m.), Kara-Dedik Dagh (1830 m.), Dzsangil Dagh (2150 m.) stb. Ezeken a hegységeken és a Tauruszban vannak azok az őserdők, melyek az országrész gazdagságát teszik, csakhogy kihasználásuk problematikus, mert az erdő-zóna csak 6-800 m. magasan kezdődik s az ország e nyugati részében vasút nincs, hanem a Mersinai kikötőtől legalább egy 200-250 km.-es hegyi pályával lehetne e területet átszelni, hogy így kapcsolatot lehessen nyerni a Bagdad vasútakhoz, illetőleg a tenger egy jelentékenyebb kikötőjéhez: Mersinához. Ez a része Kilikiának jórészt nem is ismert, csak a tengerpart közvetlen szomszédsága. A folyamok folyása is a térképeken csak szakadozott vonallal van jelölve, még a Gök-Szué (az ősi Kaly kadnoszé) is, a melynek hullámaiban pedig nem kisebb király lelte halálát, mint Rőtszakállú Frigyes, 1190-ben a III. keresztes hadjárat alatt. Ezen rész lakossága persze nagyon gyér és szegény: Kisázsia leghátramaradottabb népfajai lakják: turkománok, kurdok, nomád jürükök és a tengerparton kevés görög.
Az őslakók : a kilikek, pizidek és izaurok, a kik szíriai nyelvcsaládból származtak, már teljesen kipusztultak; Város sincs itt valamire való egy se; Szelefke, Ermenek is - a legnagyobb helyiségek - tulajdonképen csak kis falvak. A völgyek talaja rendkívül köves s a szélesebb védőterületek hiányzanak. Ez az országrész volna a monarchia érdekkörébe utalva. Az ország tulajdonképeni termékeny szakasza a keleti fele, a hol a forró nap a gyapotot, datolyát, gránátalmát, a banánt megérleli, a hol azonban a szabályozatlan folyók évenkint roppant árvizeket okoznak. Ettől az egész lakosság váltólázban szenved, mely számra nézve még itt is gyér; egy négyzetkilométerre 10 4 lélek, jut (hazánkban 60), bár itt vannak a nagyobb városok: Adana, a vilajet székhelye, Tarrusz, Pál apostol szülőhazája, Mersina és Alexandrette kikötővárosok.
Itt vonul át a német tőkével épített Bagdad vasút aczél sinpára is, mely már az Eufrátesz-völgyig kész. E vidéken dúltak 1909-ben a rémítő örmény zavargások, a melynek a kormány csak nagy kegyetlenségek árán tudott véget vetni. Kilikia ezen felében kikötőépítést, bányafúrási, mocsárlecsapolási és folyószabályozási koncessziókkal a német tőke már teljesen megfészkelte magát, itt nekik már gyártelepeik, kísérleti tereik, nagy birtokaik vannak.
Valaha Kilikia, Kisázsia többi meghódított tartományaival együtt a világverő Róma gabonakamrája volt s ma, hét évezred multán ott tart, hogy lassankint Németország egyik jelentékeny gyapottermelő gyarmata lesz, a mely még a világtermelés szempontjából is figyelembe jön, mert a világ gyapot termeléséből, mely 1908/9-ben 4166 millió kilogramm volt, mintegy 20 milliót Kilikia szolgáltatott. Ez az összeg belterjesebb üzem és a folyók szabályozása által még tekintélyesen emelhető. A Taurusz hegyóriásai igen sok bányakincset is rejtenek, a melyek ma parlagon hevernek, de a melyek kiaknázhatók és magas értékkel hasznosíthatók. A természeti kincsekben keresendő a Kilinkia gazdasági elnyeréséért folytatott küzdelem oka, mely nagy jövővel kecsegtet, de óriási befektetést igényel.
Horváth Béla |