Kovács György halála

Mindent felülmuló veszteség érte a magyar sportot. Kovács György április 1-én a harctéren hősi halált halt. A Beszkidekben egy galád orosz dum-dum golyó oltotta ki fiatal életét, a melyhez a magyar atletika sok nagy dicsősége és még több s nagyobb reménye fűződött.

Az a szeretet, amelyet a békés időben a sport iránt érzett s az a lelkesedés, a mellyel azt űzte, a háboru kitörésekor harcvággyá lobbant a lelkében és elszántan, szinte boldogan ment a harctérre – meghalni.

Alig két hete, hogy lapunkban közöltük azt a hírt, hogy Kovács György az ellenséggel szemben tanusított hősies magatartásáért a nagy ezüst éremmel való kitüntetést kiérdemelte és most már a hős halálát kell jelentenünk. A versenyek hőse – a harctér hőse lett. És az ő halálának „hősi” jelzője nem puszta epitheton ornans, hanem színvalóság.

A vitézségi érmen kívül, a melyet a Piaski-hegyen táborozó oroszok ellen intézett rohamban tanusított halálmegvető bátorságával szerzett meg, azok a fájdalomtól átitatott sorok is ékesen bizonyítják, a melyekben az ő harctéri szereplésének legközvetlenebb tanuja: Schön Dezső, 69. gyalogezredbeli tart. hadnagy, Kovács György századparancsnoka közölte lapunk szerkesztőségével a fiatal bajnok elestét.