Színművészet - ahogy a főrendező látja

Ferenczi Frigyes, a szegedi szinház főrendezője, e czímmel jóravaló könyvet adott ki. Tulajdonképen a színház rövid összefoglaló törtenetét adja az ókortól kezdve a középkori mirákulumokon és misztériumokon át a mai értelemben vett színház kifejlődéséig s a XIX századi, a szinház és a színjátszás történetében fontos mozgalmakig, mint a bécsi Burgszinházhoz kötött színjátszó stílus, a meiningiek.

Bayreuth, a müncheni és a berlini színészet. A német mozgalmaknak aránytalanul nagy tért szentel a francziák és olaszok rovására s ebben osztozik az újabb magyar kritika és szinházelmélet jó részével, a mely túlságosan német szemüvegen keresztül nézi a dolgokat, szinte azt a hitet látszik kelteni, hogy a német szinészet a modern szinészet s a mely a drámai kritikában is a német kritika szempontjait és ítéleteit veszi át.

Mi a magunk részéről nem tudjuk oly egyedülállóan fontosnak tekinteni a németek kísérletezéseit s azt látjuk, hogy például a francziák s részben az olaszok is rég megoldották azoknak a kérdéseknek a java részét, melyekkel a németek még csak most bajlódnak S így inkább alkalmasak arra, hogy mi iskolába menjünk hozzájuk, mint az annyira túlbecsült németekhez.

Nem is találjuk olyan nagyon szerencsésnek azt a német hatást, a mely színpadunkon itt-ott érvényesül. A magyar színészet fejlődését, küzdelmeit az iskolai drámáktól máig, részletesen és kellő tájékozottsággal fejtegeti Ferenczi Frigyes könyve, mely máskülönben is ügyes és használható vezérfonalat ad azoknak, a kik tájékozást, keresnek a szinház körüli problémák egyre bozótosabbá váló erdejében.