A legmonumentálisabb magyar tragédia, a Bánk-bán, száz éves évfordulóhoz ért! Hogy e száz esztendő alatt, mely fogantatásától máig eltelt, „állóképességében”, erejében és művészi aktualitásában, mit sem veszített, bizonyítja az a körülmény is, hogy pár nappal ezelőtt a parlamentben egy nagyobb fölszólalás középpontjában volt s hogy a Nemzeti Színház új betanulására készül s 1917-ben az új Nemzeti Színházat is ezzel a darabbal fogják megnyitni.
Egy kiváló költői talentum máig is frissen ható szelleme révén a Bánk-bán jelen van a legújabb idők érdeklődésében is s az évforduló fölött épen ezért nincs miért közömbösen napirendre térni. A magyar drámairodalomnak a történeti tragédiák terén a Bánk-bánhoz megközelítőleg sincs hasonló alkotása. 1814 tavaszán hirdette ki az Erdélyi Múzeum utján a kolozsvári mágnás ifjak társasága a kolozsvári színház megnyitásakor adandó drámára a pályázatot.
A kolozsvári pályázatra vonatkozólag ifj. báró Wesselényi Miklósnak 1814 márcz. 14-én anyjához intézett következő sorai szolgálnak egyik forrásul:
„Mi ifjakul itt Kolozsvárt egybetettünk egy summát, mely praemiumul tétetett annak, a ki a legjobb magyar tragédiát fogja készíteni, e végre én most a többieknek is nevekben minden olyasabb magyar irót meg fogok keresni, remélem, hogy igyekezetünk nem fog füstbe menni.”
A pályázat egy 700 és egy 300 forintos díjról szólt, történelmi drámára; feltételei, melyeket Döbrentei Gábor az Erdélyi Múzeum 1814. évi első füzetében közölt, ezek voltak:
1. a pályázni kívánók szeptember l-ig jelentkezzenek.
2. a tárgy történeti vagy hősi legyen, hazai vagy idegen nemzet történetéből.
3. idegen kézzel, jeligével ellátva írassék.
4. határidő 1815 szeptember.
Katona József Pesten lakott és itt értesült az Erdélyi Múzeum révén a kolozsvári mágnásifjak pályatételeiről. A jogi tanfolyam elvégzése után 1813 aug. 22-én dabasi Halász Bálint pesti ügyvéd irodájába került, mint joggyakornok, 1814-ben hites jegyző lett s 1816-ban letette az ügyvédi vizsgálatot. A kolozsvári pályázatra komoly tervekkel készült s nagy buzgalommal és még több reménységgel fogott hozzá darabja megírásához.
Az 1814-ikí esztendő és a következő év nagy részét a Bánkbánhoz való előtanulmányokkal és kidolgozással töltötte s darabját a pályázatra el is küldötte. 1815 szeptember végéig 10 darab érkezett a pályázatra, ezenkívül hárman egy évi haladékot kértek, úgy, hogy a pályázatot ezekre való tekintettel 1817 elején zárták le. Katona a kitűzött időre elküldötte darabját s várta az eredményt. Az irodalomtörténetben máig is felderítetlen az a feltűnő részvétlenség, melylyel darabja találkozott.
Az eredményt ugyanis 1818-ban tette közzé Döbrentei az Erdélyi Muzeumban, megemlítvén, hogy a beérkezett darabok közül legjobbnak Tokody János bihari szolgabíró „A pártosság tüze” czímű munkája találtatott s utána a Bolyai Farkas munkái, ellenben a Katona Bánk-bánjáról még csak meg sem emlékezett. Talán elveszett, meg sem érkezett, vagy a mi legvalószínűbb, a Döbrentei közepes ízlésének nem tűnt fel, mindez megtörténhetett nagyon könynyen.
Hogy azonban Katona a Bánk-bán javarészét 1814-ben elkészítette és a következő évben a kolozsvári pályázatra elküldötte, kétségtelen, ő maga írja 1819-ben színdarabja bevezetése gyanánt a következőket:
„Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolozsvári leendő játékszíntől felszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz vagy - a mit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka és így a neszt csak az idővel akarták meghaladni? De valójában híre is elnémult, legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, mert megvallom, hogy gyengét írtam...”
Katona nem is bízhatott a sikerben, mert 1819-ben a székesfehérvári társulattal elő akarta adatni, a czenzura azonban hozzáértőbbnek mutatkozott, mint a kolozsváriak, mert megállapította a darab veszedelmes voltát és fejedelemellenes tendencziáit s nem adta meg az engedélyt az előadásra.
Itt sem sikerülvén Katona terve, Kecskemét városa 100 forintos támogatásával 1821-ben a Trattner Károly pesti nyomdájában művét kinyomatta. A Bánk-bán viszontagságaiban ez az esemény sem jelentett nevezetesebb változást. Hatás és feltűnés nélkül maradt a munka évekig, Kazinczy, Kisfaludy, Vörösmarty, Toldy közönyösen és értetlenül haladtak el mellette s a feledésbe került volna még, ki tudja meddig, ha 1834-ben Egressy Gábornak fel nem tűnik erőteljes szerkezetével és hangjával.
Egressy 1834 augusztus 30-ikán jutalomjátékául választotta Bánk-bánt, de nem a czimszerepben lépett fel, hanem Ottót játszotta. Az első szereposztás következő volt:
Bánk bán – Lendvay, - Gertrúd - Széppataki Johanna, - Melinda – Déryné, - Tiborcz - Szilágyi Pál - Bieberach – Éder, - Ottó – Egressy, - Endre – Szerdahelyi, - Petur - ?
Szilágyi Pál emlékirataiban azt írja, hogy a kassai színtársulat 1828-29-ben Kassán nagy „csodálattal” előadta a Bánk-bánt, de ez a feljegyzés még nincs tisztázva. A kolozsvári előadás után a „Honművész” a következőket írta Bánk-bánról:
„E darab szerzője helyesen találta el a feltűnő karaktereket s nálunk, hol csak középszerű eredeti darabot is oly gyéren írnak, egy marad a jobb közül.”
Budán 1835 február 27-ikén adták először s innen kezdve műsoron maradt. Katona József azonban már rég nem élt, mikor tragédiája a halhatatlansági úton elindult. Meghasonlott, elégedetlen élet után Kecskeméten elhunyt 1830-ban s négyszer zöldült a fű a sírján, mikor emléke az irodalomban lassanként felragyogott.
Ezután már ünnepélyesebb alkalmak idején a Bánk-bán mindig jelentékeny tényezője volt a nemzeti közérzésnek. Az 1848 márczius 15-iki események a Nemzeti Színházban a Bánk-bán keretében folytak le s az abszolutizmus alatt sokszor keltettek viharos tüntetést a darab erőteljes jelenetei. 1896-ban Salvini társulata olaszul, tavaly előtt Reinhardték németül is előadták, a belőle készített operaszöveget pedig Erkel Ferencz zenésítette meg.
A Bánk-bán a magyar drámairodalomnak és a magyar művelődéstörténetnek olyan jelentékeny alkotása, mely az abszolút mérték alatt is erőteljesen megáll: Számottevő alkotás volna a leggazdagabb irodalmakban is, nyom nélkül épen azért nem tűnhetik el születése századik évének érdekes eseménye.
