Bámul majd a milói Vénusz!

A Louvre földszinti nagy csarnokában áll a milói Vénusz, egyelőre hideg és merev közömbösséggel bámulván az elhagyott némaságba. Óh, de hamarosan, azt hiszem csodálkozástól, nyílik majd tágra klasszikus kőszeme, mikor dübörögve hangzik be hozzá a német katonák lépte, ágyuk kerekének zakatolása s harsányan szólal meg ablaka alatt örömtől mámoros szerenádul, a német katonák harci nótája.

Óh, hogy bámul majd a milói Vénusz őnagysága, mikor hölgyeknek dukáló udvariassággal látogatóba jön hozzá a német császár. Az a régi anekdota jut eszünkbe, mikor a fiatal asszony három évi házasság után először lépett félre s az első találkozás után csodálkozó bámulattal és őszinte meglepetéssel kiáltott fel: Hát ilyen egy férfi? Szegényke tudniillik sohasem látott még férfit, igazi férfit. Milói Vénusz őnagysága is ilyen érzelmekkel nézheti majd a császárt, mikor megjelenik előtte. A férfi,az igazi férfi!