Mennyit eszik az ember

Semmi sem okoz nagy gondot az embernek, mint az eledel megszerzése; az evésről nem lehet lemondani, mert evés nélkül nem maradhatnánk életben; nehány napi éhezés elegendő volna arra, hogy a szervezet életműködését megszüntesse. A természet azt is megszabta, hogy naponta mennyi táplálékra van szüksége az emberi testnek, de jól tudjuk, hogy sok mindenféle kivétel gátolja meg az evésre vonatkozó egészségi szabályok megtartását.

Sok ember többet eszik, mint kellene, másoknak pedig alig jut betevő falat. Általában ezt a főszabályt fogadták el az evésnek az emberek: Enni a jóllakásig. A jóllakás azonban mindig attól függ, hogy ki mivel és mennyivel tud jóllakni. A kinai munkás egy tál rizzsel is megelégszik s ha még egy csésze teát is ihatik rá, akkor teljesen meg van elégedve. Vannak azonban nagy-gyomru emberek, akik két ember eledelét eszik meg és mégis azt mondják, hogy nem laktak jól.

Hires nagy-gyomru ember volt a kanász is, akit a mult század elején egy magyar mágnás bemutatott angol föuri vendégeinek a birtokán. Eldicsekedett vele Londonban a lordoknak, hogy az ő kanásza meg tud enni ebédre egy egész bárányt. A lordok, amikor később meglátogatták őt Magyarországon, látni akarták a hires evőt is. Oda ültette a gróf a kanászt az asztalhoz és hordatta elébe a báránypecsenyét, mindenféle módon elkészitve, hogy meg ne unja az evést. Már majdnem megette a kanász az egész bárányt, amikor odasugta a gróf fülébe: „Méltóságos uram, ha ennyi mindenféle pecsenyével traktálgat, jól találok lakni és hogy eszem meg a bárányt?” Azt hitte, hogy még ezután kerül majd a bárányra a sor, mert abban a hiszemben volt, hogy nyárson sütik meg számára és ugy teszik elébe egészben.

Ez a kanász alkalmasint hamarosan elfogyasztotta volna azt a sok állatot, amelyet a képünkön látunk. Nagyon érdekes kép ez, mert azt mutatja, hogy egy rendes gyomru ember, aki csak mértékletesen él, körülbelül hány állatot eszik meg pecsenye formájában, hetven esztendős koráig. Egy tudós számitásai alapján készült ez a szemléltető kép-statisztika. Ha az ebédelő ember elé, ugy mint a képünkön látjuk, odavezetnénk egyszerre azokat az állatokat, amelyek az esztendők folyamán bevándoroltak pecsenye formájában a gyomrába, alkalmasint el sem hinné, hogy ilyen sokat evett meg apródonként. Ez azonban csak a husétel: hol van még a sok főzelék, meg más egyéb eledel? Elszörnyülködnénk, ha például egy csomóban látnánk azt a sok zöldséget, kenyeret vagy másegyebet, amit esztendők hosszu során át megettünk. A megivott sok folyadékokból pedig szép kis tó lehetne, akár csolnakázhatnánk is rajta.

A táplálkozásban rendkivül nagy szerepe van a fehérjéknek. Az embernek huszonnégy óra alatt száz-százhusz gramnyi fehérjére van szüksége, tehát annyira, amennyit 500 grammnyi hus, 272 grammnyi sajt, 3000 grammnyi tej, 1400 grammnyi barna kenyér, 4575 grammnyi burgonya, 1868 grammnyi rizs és 18 tyuktojás tartalmaz. A fehérje, melyet a szervezet választ ki az ételekből, a legdrágább táplálék s nem volna jó gazdálkodás, ha ezzel akarnók pótolni a test zsír- és szénhidrát szükségletét is, mert ebben az esetben az emlitett ételmennyiségen kívül még 2000 grammnyi husra, 43 tojásra, 5 liternyi tejre, 1200 grammnyi sajtra, 9318 grammnyi káposztára és 10,650 grammnyi fehér répára is volna szükségünk. Ilyen nagy tömegben nem veheti gyomrába az ember az ételeket.