Dtum
Login with Facebookk
Kincskeres

A Páris-Bécs autómobil verseny

Az automobil-sport hivei s az iránta érdeklődők nagy figyelemmel és érdeklődéssel várták az eddig legnagyobb távolságú automobil versenynek a lefolyását. A versenyzők Párisból indúltak el s Bécs volt a végczéljuk: a pontosan megállapított útvonal 1383 kilométer hosszúságú volt, tehát jóval hosszabb, mint a mult évben tartott páris-berlini verseny útja.

A versenyt a párisi automobil-klub, Európa legnagyobb ily irányú egyesülete rendezte a bécsivel karöltve. Ez a rendezés nem volt valami csekély dolog, tekintve különösen, hogy csak hat heti idő állott reá rendelkezésre. A párisiak legelőször is megállapították az útirány francziaországi részét s távirati úton kérték az útbaeső községi hatóságok engedélyét, az illető községeken való átvonulásra. Száztizenhárom polgármestertől kellett ilyen engedélyt kérni, megengedték valamenynyien. A versenypálya ausztriai részét, a svájczi határtól Bécsig a bécsi automobil-klub állapította meg.

Az út irányát kilométerről-kilométerre meg kellett pontosan állapítani, mindenféle akadályt számba venni s ha lehetett elhárítani, érintkezésbe lépni az összes hatóságokkal, a csendőrséggel, az országútak és hidak felügyelőségeivel, őröket állítani mindenüvé, hogy az utak sokszor tudatlan és az automobilok sebességével nem számoló járókelőiben kár ne essék, vagy az automobilok vezetőit ne érje baleset. Az egész útirányon végig jelző-plakátokat aggattak ki „Paris-Vienne” felirattal, a hol az úton valami baj volt, azt is jelezték, hogy lassabban kell hajtani. Csak a különféle jelzésekre 850 zászlót osztott ki a párisi automobil-klub.

Igen nagy nehézséget okoz ilyen versenyeken, ha az út városok utczáin vezet keresztűl. Itt természetesen lassabban kell haladni s ezért ezeket az útdarabokat „semlegesítették”. Ez így történik: Ha például a város, a melyen át kell haladni, egy kilométer hosszúságú s a hatósági rendelkezések értelmében nem szabad benne óránkinti 12 kilométernél gyorsabban hajtani, a kocsinak legalább is öt percz kell, hogy átmenjen rajta. A mint az illető a város végéhez ér, egy erre kirendelt biztos egy bicziklistát ad melléje a ki mindig előtte megy néhány méterrel. 12 kilométernyi sebességgel s akit az automobilnak nem szabad megelőzni. Ennek a bicziklistának a biztos egy bárczát ad, a melyre rá van irva a hozzátartozó kocsi száma s a város végéhez való érkezése pontos ideje. Így például: a 107. számú kocsi, érkezési idő 11 óra 12 percz. A mint a kocsi a városon végig haladt s kijutott belőle, a végén ott vár már reá egy másik biztos, a ki elveszi a bárczát, megnézi az időt a nem engedi, hogy a 107. számú kocsi hamarabb folytassa útját, mint 11 óra 17 perczkor s ráirja a bárczára az indulás idejét. Ha az illető kocsi elkésve, például csak 11 óra 18 perczkor ér a város végére, ezzel elvesztett egy perczet, a melyet az egész megtett út idejéből leszámítanak.

Ez a semlegesítés a város lakóinak biztonsága érdekében szükséges s tulajdonkép abban áll, hogy a városok területe nem tekintetik versenytérnek, hanem csak összekötő-kapocsnak az út két darabja közt. A városokban megtett út tehát nem számit, pontosan meg van szabva az az idő, melynél se hamarabb, se lassabban nem szabad megtenni. Hogy ez a rendezőségnek mennyi bajt és munkát okozott, láthatni abból is, hogy az egész úton végig 12,000 ilyen igazoló-bárczát kellett kiosztani.

Francziaország területén még hagyján, de Svájczban, a hol az egész területet semlegesnek kellett tekinteni, mert a svájczi kormány nem engedte meg a sebes hajtást. Ez pedig 281 kilométernyi út, a melyen nem volt szabad óránként 24 kilométernél sebesebben hajtani s a kormány ezt ellenőrizte is minden 21 kilométernyire felállított őrökkel.

Az út mentén a rendezőség ellenőröket állított fel, a kik megjegyezték az időt, a mikor a gépek előttük elhaladtak. Ezeknek joguk volt próbát venni a fűtőanyagból, hogy a ki példáúl úgy jegyeztette be magát, hogy alkohollal fűt s pályázik az e czélból kitűzött díjra, ne fűtsön időközben benzinnel. Az egyes gépeket meg is mérték útközben, hogy ugyanaz-e a sulyuk, mint a melylyel indúltak, hogy nem vettek-e fel időközben új alkatrészeket, melyek nyerési eshetőségeiket módosíthatnák.

Ebből is láthatni, mi minden eshetőségről kellett előre gondoskodnia a rendezőségnek. Megjegyzendő még, hogy a mostani versenyen meg volt szabva a gépek sulya is, hogy nem szabad ezer kilogrammnál nagyobbnak lennie, mig a régebbi versenyekben tetszés szerinti sulyú gépek vehettek részt és a tavalyi páris-berlini versenyen példáúl 1600 kilós gép nyerte az első dijat. Ennek az újításnak az volt az oka, hogy belátták, hogy a gépek sebességének fokozása, ha vele együtt fokozódik a suly is, nem jelent haladást az automobil-gyártás terén. Az ezer kilo maximális suly természetesen tiszta sulynak értendő, vagyis a benne ülők, a szükséges víz és fűtőanyag súlya, stb. nincs beleszámitva.

Az egész út négy részre volt osztva. Páris mellől, Champignyből indúltak, Belfortban, Bregenzben és Salzburgban állomást tartottak s a végállomás a bécsi Prater volt. Minden útbaeső állomás után pihenő volt; másnap reggel folytatták az utat. Az állomásra érkezéskor a kocsikat, megérkezésük sorrendjében egy elkerített helyre bezárták s reggel a megérkezés sorrendjében indították ismét útnak. A ki tehát tíz perczczel elébb érkezett az állomásra, az tíz perczczel előbb is indúlt.

A nagy franczia automobil-gyárak január óta, mikor a versenyt elhatározták, lázasan készültek reá, úgyszólván egyebet se tettek. Fogalmat nyerünk e készülődésről, ha tudjuk, hogy a franczia gyárak által csakis a sebesség-versenyre (nem számítva tehát a turistaságra alkalmas gépek versenyét) nevezett gépek száma 204 volt s az összes versenyző gépek értéke megközelíti a négy milló frankot.

Nem is hinné az ember, mekkora költségeket okozott az egyes gyáraknak az, hogy öt-hat géppel vettek részt a versenyen. A verseny-gépeknél nem törődnek azzal, sokba kerülnek-e, csak meg legyen bennük a győzelem mennél több biztositéka. Hozzáértő emberek szerint legalább is 300,000 frank az átlagos összeg, melyet egy-egy gyár gépekre, alkalmazottak utaztatására, mindenféle egyéb dologra költött. Az utolsó hetekben úgyszólván minden egyéb munkájuk szünetelt; a versenyzők próbálgatták gépeiket, melyeken minduntalan akadt javítani, tökéletesíteni való. A vevőközönség, a kik javítani hozták automobiljaikat, azok mind várhattak.

Az út maga nem volt valami alkalmas. Franczia területen kitűnő utakon mehettek mindenütt, Svájcz egész területét semlegesíteni kellett, Tirolban rosz volt az út. Felső- és Alsó-Ausztriában még roszabb, sok helyütt nem is volt útnak nevezhető. Ez nagy baj volt, mert csak a verseny kezdete előtt két héttel vették észre, hogy az 1383 kilométernyi útból csak 500 kilométeren lehet igazában hajtani.

A versenyen, különösen a kezdetén, számos baleset is fordult elő, melyek közt halálos végü is volt. A baleseteket főleg a kocsivezetők hallatlan vakmerőségének és könnyelműségének tulajdonítják. A halálos baleset áldozata Boiteux gépész, a ki egy a versenyben részt nem vevő gépet hajtott, a mely kíváncsiságból járt a verseny útján s beleütközött egy parasztkocsiba. A gépészen kívül súlyos sérüléseket szenvedett a gép fűtője és a parasztkocsin volt két ember is.

Maga a verseny a következőkép folyt le:
Junius 26-án reggel 3 óra 30 percztől kezdve indult minden két perczben egy, összesen 137 résztvevő. Az első útrész czélja Belfort volt, 407 kilométernyire. A gyorsvonat ezt az útat 11 óra 4 perez alatt teszi meg. Az első, a ki Belfortba érkezett, René de Knyff, a ki 3 óra 34 perczkor indult, s 10 óra 47 perczkor érkezett Belfortba, vagyis - nem számítva le a városokban tett utakat - 7 óra 13 perez alatt. Ha pedig a semlegesítéseket leszámítjuk 4 óra 16 percz az eredmény, a mi óránkénti 90 kilométer átlagos sebességnek felel meg. A második Belfortban H. Farman volt, a ki mindössze két perczczel érkezett később, 4 óra 18 percz alatt. A harmadik. Jarrott, 4 óra 26 percz, a negyedik. M. Farman, 4 óra 28 percz, az ötödik. Teste, 4 óra 45 percz alatt érkezett Belfortba. Az első útrész nyertese, Knyff alkoholos gépen járt.

Június 27-ikén indultak tovább Bregensig s másnap folytatták az utat Salzburgig. Az első utrész nyertese, René de Knyff, már nem jutott el oda. valami baja esett a kocsijának.

Salzburgban Lajos Viktor, Lipót és József Ferdinánd főherczegek s nagy és lelkes közönség várta a versenyzőket. Ide de Forest báró érkezett elsőnek, német gyártmányú gépen, utána jöttek másodiknak Farman és harmadiknak Marczell Renault. 77 gép bírta ki az utat Salzburgig.

Az utolsó napon, vasárnap reggel 6 óra 30 perczkor volt az indulás Bécsbe. Déli 2 óra 7 perczkor érkezett elsőnek Marcel Renault a Práteren levő Trabrennplaztra könnyű gépjén, a hol nagy és előkelő közönség várta s nagy lelkesedéssel üdvözölte. Schönborn grófnő, a bécsi automobil-klub elnökének neje nyújtotta át neki az első dijat: egy ezüst és kristály serleget, tele pezsgővel. Harminczöt perczczel később jött a második, Zborowsky gróf német gépen. Az utolsó versenyző este 7 óra 38 perczkor ért a czélhoz.

A bíráló bizottság, számba véve a semlegesítéseket, így állapította meg az első öt nyerőt: Renault, H. Fariman, Edmond, M. Farman, Zborowski.

A versenyzők még néhány napig Bécsben maradtak s pénteken, julius 4-ikén harmincz géppel gróf Szapáry Pál meghivására Budapestre rándultak. Köztük volt a párisi automobil-klub elnöke, van Zuylen báró is nejével. Azokon az utczákon, melyeken átvonulandók voltak, igen nagy számú közönség várta őket s budapesti fogadtatás nagyon lelkes és meleg volt. Az érkező vendégeket a városligeti Gerbeaud-pavillonban vendégelte meg a magyar automobil-klub.

Szombaton délelőtt kirándulást tett a díszes társaság a Svábhegyre s az ottani vendégfogaŹdóban villásreggelizett. Az innen táruló gyönyörű kilátás a városra rendkívül elragadta őket. Este 9 órakor a magyar automobil-klub fényes ebédet adott tiszteletükre a Gerbeaud-pavillonban, a hol a franczia vendégeken kívül a magyar előkelő világ számos tagja s az automobil sok magyar hive jelent meg.

Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
1946. október
47 %
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98