A rádiórovat barátai bizonyára érdeklődő, sőt vágyó szemmel pillantanak arra a fényképre, amely pompás beállításban mutatja be a beszélő szivarosdobozt, ahogy Amerikában nevezik a mezei rendőrség és a cserkészek egybeépített rádióadó és vevő berendezését. Amit annyiszor mondottunk már, hogy az amerikai rádió évekkel előzi meg az európait, ezen a képen is ékes bizonyítékkal beszél.

Egészen egyszerű kis szerkezet, egy vízhatlan tarisznyában elfér telepekkel és szükség-antennával együtt. Párperces munka árán üzemre kész állapotban áll szolgálatra. Nem kell hozza egyéb, mint az antenna huzalát a fák gallyaira dobni, a földelést a földre helyezni és máris beszélhet a mikrofonba az ember, a fejhallgatón keresztül pedig tisztán hallja a választ.

Ez a kép a vancouveri mezei rendőrség egyik tagjáról készült, aki, miként a mi csendőreink, végigcirkálja a maga körzetét és figyelő szemmel nézi a vidéket. Ha segítségre van szüksége, csak beugrik a bokrok közé, működésbe hozza a beszélő szivarosdobozt és a központ máris intézkedik a védelemről.

Különösen ott van ennek nagy jelentősége, ahol az erdőtüzek veszélyeztetik a farmerek vagyonát és életét. Nagyon fontos ilyen erdőtüzeknél az, hogy idejében vegyék észre és megtehessék a szükséges elő készületeket, az oltás munkálataira kellően felkészüljenek. Ez a varázslattal felérő egyszerű kis szerkezet mind ezekben pontosan és megbízhatóan segítségére siet az embernek. A súlya telepestől együtt három kilogram, hatótávolsága 50 kilométer.

Felszerelték vele az összes mezei rendőrőrsöket már, akiket néhányhetes kurzus alatt kiképeztek a szerkezet használatára. A gonosztevők köré font hurok egyik eltéphetetlen láncszemét képezi ez a rádiós rendszer is.

Minden őrsöt azonnal értesíthetnek a legfrissebb eseményekről s így azután nagyon megnehezítik a szökést. A bevált kísérletek után valószínűen Európában is sor kerül a beszélő szivarosdoboz alkalmazására.