Költői képzelettel megáldott tudósok egész serege irta le és mondta már el számtalan változatban, hogy minden, a mi a földön van, a napsugaraktól származik; a napból jön az élet, a hatalmas erők egész sorozata, sőt a föld mélyéből kiásott kőszén, a csodálatos ipari haladás emez éltető feltétele sem egyéb, mint százezer és millió évek előtt a természet erői által raktározott napfény, illetőleg napmeleg.

Tudjuk is mindnyájan a napfénynek ezt a rengeteg fontosságát. Még a tudománynyal jó formán soha sem foglalkozó fölmíves is a tavaszi napfénytől várja boldogúlását, sőt az oktalan állat is reszket és nyugtalankodik, ha egy-egy napfogyatkozás elrabolni látszik a mindent éltető elemet. De mind ennek tudása mellett eddig még a művelt ember is csak ösztönszerűleg használja fel a napfényt, a természetnek ezt a mindenütt feltalálható kincsét s nem igyekszik azt kellőleg hasznára fordítani. Csak újabb időkben kezdeték meg a napfényt mesterségesen is fölhasználni példáúl a fényképezésnél, növénytermesztésnél és gyógyításnál.

A gyógyításnál a napfénynek orvosságúl való alkalmazását első sorban a fényelemzés, a Bunsen és Kirchhoff által feltalált spectral analysis, tette lehetővé. Ez a találmány kimutatta, hogy az előttünk rendesen egyszínűnek látszó napsugár egész sereg színt tartalmaz, melyek között a főbbek: az ibolya-, indigó-kék, a zöld, sárga, narancs és piros, melyek szabályos rendben sorakoznak egymás mellé s közülök a két szélső határon mutatkozó színelemek, az ibolya és a piros, meg az azokon túl fekvő láthatatlan színek azok, melyeknek különös physikai vagy vegyi hatása van az emberi testre, valamint általában az élő szervezetre, s így gyógyító hatásuk is lehet.

A piros szín főkép a hőmérsékletet emeli, az ibolyaszín ellenben vegyi változásokat idéz elő. Öntudatosan és tervszerűleg felhasználva, mindkettőnek alkalmazása gyakorlati sikerrel járhat, különösen pedig a mikróbák ellen, melyeket egyes színek erősebb alkalmazása aránylag gyorsan képes elpusztítani.