Legutóbbi közleményünkben rámutattunk a vonalvezetés rendkívüli jelentőségére az írás formanívójának megállapításánál és a grafológiai analízis felépítésénél. Ebben és a következő közleményünkben a vonalvezetés multkor részletezett főformáival, a füzéres, boltives, kettősívelésű, szögletes és fonalas vonalvezetéssel fogunk részletesen foglalkozni.

Legkedvezőbb megítélés alá a füzéres (girlandos) írásforma esik. A füzéresen írók rendszerint jóindulatú emberek. A betűalakok nyitottsága nyíltszívűségre, jóságra, közlékenységre, emberszeretetre enged következtetni. Őszinteség és nagy szociális érzék nyilvánul meg a füzéres írásban, ha az magas formanívójó. Az alacsony formanívójú girlandos írásból arra következtethetünk, hogy írója nem jó munkaerő. Hamar kifárad. A hangulatok embere és könnyebben befolyásolható. Füzéresen ír a társaságbeli szépfiú is, aki a léhaságot és könnyedséget szereti, füzéresen írnak akik félvállról veszik az életet. Az egészen mély girlandok a depressziót, a letargiát jelentik.

A boltíves vonalvezetés, az árkádok, a zárkózott embert jellemzik. Irójuk rendszerint emberkerülő vagy legalább is nem érzi jól magát a hangos társaságban. Közvetlenség, nyíltság hiánya, sznobizmus nyilvánulnak meg az árkádos írásban. A bűnözők és szélhámosok nagyrésze ezt az írás-típust használja. (Az egészen nagystílű szélhámosok, akik remekül alakítják a nyilt és őszinte ember szerepét néha még öntudatlanul is ezt a girlandos írásformát veszik fel, mert megérzik, hogy ez jobban elleplezi igazi énjüket.)

Míg a füzéresen író a szellemi áramlatok számára áll nyitva és minden szépet örömmel fogad, a boltívesen író materialista. A szeméremnek jele az árkád. Apácák írásában még az alsó zónában is gyakran jelentkeznek árkádok ami a prüderia legbiztosabb jele. Az alsó zónában, vagy végződésekben jelentkező boltívek az alattomosságot jelentik.

Bárdi János