Murillónak, a nagy festőnek, van egy híres képe, amelynek, ha jól emlékszünk, „A tetvészkedők” a címe. A képen pedig valóban bogarászkodnak az akkori előkelő világ tagjai. A tetű az emberiség szégyene, különösen a higiénia, a tisztaság, a bajok, betegségek korszerű megelőzésének mai világában. De valaha annyira hozzátartozott a társadalmi élethez, mint ma – mondjuk – a púder.

Az egyik Dumas egyszer megírta egy levelében, hogy - mennyire becsapta a parókakészítő. Uj parókának eladott neki egy élősdiekkel már teli parókát, nem volt hát új, valaki már használta előbb. Az is mindennapos dolog volt - különösen a Napkirály idejében - Franciaországban, hogy a hölgyek kecses és finomművű elefántcsont-rudacskával nyúltak a paróka alá vakarózni, ha az élősdiek már túlságosan kellemetlenkedtek.

A tetű annyira elhatalmasodott, szaporodott néha, hogy befolyásolta a hadviselést is. Budavárát sokkal előbb megvívtak volna, ha a tetű közbe nem szól. A török kiűzésére Győrött gyülekező hadak között fellépett a kiütéses tífusz - akkoriban még nem tudták, hogy a fej és a ruhatetű terjeszti ezt a veszedelmes járványt - és 30,000 harcost vitt el. Ilyen meggyöngült sereggel Buda várának megvívására nem indulhattak el.

A fejtető a hajban elbujva él, a ruhatetű a ruha ráncaiban húzódik meg. Élettartama 3-6 hét. A nőstény naponta 3-8 petét (serkét) rak, erős, semmiféle vegyszerrel nem oldható cementtel ragasztja a hajszálhoz, ruhaszálhoz. A serke fejlődése 15 napig tart. A testről lehullott élősdi táplálék hiányában csak rövid ideig él. A meleget nem bírja, a hatvan fokon felüli meleg vízben egy másodperc alatt elpusztul serkéjével együtt. Legjobb tehát minden mosható fehérneműt, ruhát hetven fokos, vagy ennél melegebb vízben tartani legalább öt percig, míg a csaknem forró víz a ruha minden redőjébe behatol. A hideget már bírja, 10-20, fokos hidegben napokig megél.

A kiütését tífusz fejfájással, tagfájdalmakkal, szédüléssel, rossz közérzettel, nemritkán hidegrázásos lázzal jelentkezik, a láz a második napon elérheti a 39-40 fokot. A jellegzetes, vörös kiütések a betegség 3-5 napján jelentkeznek, először csak halványpirosak, ujjnyomásra eltűnnek. Először a hason és a vállon mutatkoznak, később a végtagokra is átterjednek, amíg a nyak és az arc bőre kiütésmentes maradhat. A kiütések néhány nap mulva megnagyobbodnak, megsötétednek. A beteg súlyosabb esetekben deliriumos lesz, súlyos öntudatzavar, eszméletlenség, majd halál következik.

Felfedezőiről Rickelisla Prowazeki-nek nevezik a kiütéses tífusz kórokozóját. (Felfedezői maguk is kiütéses tífuszban haltak meg.) A kutató laboratóriumokban úgy állítják elő a kiütését tífusz védőoltását, hogy a tetveket kórokozóival oltják be. Elképzelhetetlenül nehéz és hosszadalmas munka ezer és tízezernyi tetűt beoltani védőanyag összegyűjtésére. Legeredményesebben a fokozott tisztaság segít. Nem szabad megtűrni a tetűt az ember közelében!

Különösen most nem, mert a tapasztalatok szerint a háborúk okozta táplálkozási és tisztasági visszaesés, a nagyobb fáradalmak, az összezsúfoltság elősegíti a tetvek megjelenését. A magyar egészségvédelmi szolgálat éppen úgy résen van a kiütéses tífuszt illetően, mint ahogyan legyűrte már a vörhenyt, a torokgyíkot, a gyermekágyi lázat, a veszettséget, a maláriát. Ha ez a veszedelmes járvány bárhol felütné a fejét, csak elszigetelt, szórványos alakban is, nyomban csirájában elfojtanák.

A beteget elkülönítik, környezetével együtt tetvetlenítik, utána kórházba szállítják. A beteg hat hétig, a hozzátartozók három hétig vannak vesztegzár alatt. Kikutatják a betegség forrását, vagyis azt, hogy az élősdiek honnan terjedtek el. A tetűmentesítés igen körülményes dolog. A vizsgálatot végző orvost és a tetvetlenítésnél közreműködő segédszemélyzetet is védik, amikor zárt, egybeszabott védőruhába öltöztetik és gumikesztyűt, gumicsizmát, sapkát adnak rájuk. A ruházat zárási vonalait hézagmentesítik, vagy pedig megfelelő vegyszerbe mártott szövetcsíkkal zárják le. Ez a védekezés azért szükséges, nehogy az orvos és a segédszemélyzet is megkapja a kiütéses tífuszt a tetűcsípéstől.

Fejtetvességnél lenyírják a hajat, mert ez a legcélravezetőbb mód. A fehérneműt száraz hőben, vagy gőzfertőtlenítőben, esetleg forróvízben tetvetlenítik, a tetves lakás értéktelen holmijait, ágyszalmáját elégetik, a bútorokat és más berendezési tárgyakat forróvízzel megtisztítják, az ágyat, padlót, falat forróvízzel öntik le.

Egyik legkorszerűbb tetvetlenítési eljárás az áramló meleg, legalább 75 fokos hőmérsékletű levegő, amelybe lazán helyezik a féregtelenítendő ruhákat. Ez az áramló meleg tíz-tizenöt perc alatt hatol be a ruházat minden részébe, megöli a rovarokat és petéit. Az Országos Közegészségügyi Intézetben elkészítették azt a nagyteljesítményű, igen könnyen kezelhető készüléket, amelyben áramló meleg levegővel - úgy, hogy a ruházat anyagának semmi bántódása nem történik - gyorsan tudnak féregteleníteni mindazokban a községekben, ahol fertőtlenítő kazán vagy mentesítésre alkalmas más gépkamra nincsen.

Házi módszernek a tetvek elterjedésének megelőzésére legjobb a ruházat vasalása és kifőzése, az alsóruha gyakori váltása és a fürdés. Ez a gondos tisztaság egymagában is eredményre szokott vezetni. Az Országos Közegészségügyi Intézet parazitológiai osztályán esztendők óta kísérleteznek a tetvekkel. Érdekes és a tájékozatlanok előtt bizonyára újdonság is, hogy a tetű csak emberen él meg.

A kísérleti tetveket amelyeknek szaporodását, a hőingadozások iránti viselkedését, teljes élettanát tanulmányozzák – természetesen etetni Is kell. Ha tengeri malacra teszik őket, teleszívják ugyan magukat vérrel, de rövidesen elpusztulnak, inert a tetű csak embervéren él meg. A kísérleti tetveket embervérrel kellett megetetni, a parazitológián szolgálatot teljesítő kutató tudósok és a segédszemélyzet vállalkoztak az etetésre. Maga a vezető adjunktus is adott vért a kísérleti élősdieknek. Az etetés úgy történt, hogy a jelentkezők alsó karjára rakták fel csipesszel a tetveket, előzőleg azonban a kiszemelt bőrfelület köré vazelinből védőgátat emeltek, nehogy elmásszanak.

Nagyítóval figyelték a tetvek táplálkozását, n nagyító alatt jól lehet látni, hogy a tetű szúnyogmódra helyezkedik el az emberi bőrön, szívószervét a bőrre nyomja, a hátsó részét pedig felemeli. A tetűnek, mint minden vérszívónak, szívógyomra van, amely pumpaszerűen dolgozik, szívja a vért. A tetű szívógyomra percenként 150-et pumpál. Két-három percig táplálkoznak, azután csipesszel leemelik őket a bőrről és a kísérleti üvegben elhelyezett hajszálak és ruhakelmeszálak közé teszik őket, így figyelik meg petézésüket és viselkedésüket.

Legújabban a vasúti személykocsik tetvetlenítését kísérletezték ki. A hajszárító gépekhez hasonlatos nagy szerkezetet készítettek, amelyből bőségesen ömlik a forró levegő. A határállomásokon megüresedő személykocsikat forró levegővel „festik át”, így a kocsikba esetleg bekerülő tetveket és sertéiket könnyen és gyorsan elpusztítják.

Raczkó Lajos