Tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt fontos, hogy a pontosan meghatározott időt minél könnyebben át lehessen venni. Ezért már jóval a háború előtt nemzetközileg akartak erre a czélra szervezkedni. A csillagvizsgálók a terv szerint közlik az időt az Eiffel-tornyon levő drótnélküli telegraph-állomással, a mely ezek felhasználásával előre megállapított jeleket küld ki a pontos idő jelzésére.

A háború természetesen megakasztotta az Eiffel-torony állomásának ezt a szolgálatát, de a neueni állomás most is ad időjeleket, még pedig a tapasztalat szerint pontosabban, mint a párisi. Tudományos czélokra legalább 1/100 másodpercznyi pontosság kell. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a jeleket írószerkezettel veszszük át. Az írókészülék tétlenségének természetesen csak igen kicsinek szabad lennie, mert különben, ha a szerkezet aránylag lassan jön mozgásba és mozgás után nyugalomba, a drótnélküli telegraph-jelek elejét és végét nem lehet eléggé pontosan leolvasni. Ez a körülmény előre lehetetlenné teszi, hogy az elektromos hullámokat az átvevő állomáson tükrös galvanometer jelezze, mert a forgó mágnes a rászerelt tükörrel túlságosan nagy tétlenségü. Huth E.F. abban az átvevőben, a melyet az időjelek önműködő felírására szerkesztett, húros galvanometert használ. Elektromágneses térben 90 mm hosszú, 6000 ohm ellenállású platinadrót van kifeszítve függőleges állásban. Ha a galvanometeren áram halad át, a platina-fonal az áram iránya szerint az egyik vagy másik irányban ívalakban meggörbül. 1. ábránk az átvevő állomást mutatja, 1. ábránk az állomás vázlete. Az 1. rajzban 1 az elektromos hullámokat felfogó készülék, 2 a húros galvanometer, 3 a photographáló eszköz, 4 a másodperczinga. Az antenna (2. ábra) transformatoron (T) át érintkezik a detector (D) áramkörével. A transformator tekercsének változtatásával a húros galvanometer kitérését szabályozni lehet. Mikor elektromos hullám érkezik, a platina-fonal (5) kitér. A fonal körében transformator (6) első tekercse van, míg a második tekercs áramköre elemet (7), szabályozó ellenállást (8) tartalmaz. Az ingaóra (9) minden lengésnél az alatta levő érintkezőn (10) át zárja az áramkört. Az áramkör minden zárásánál és megszakításánál áram inducálódik. Ez az áram is okoz a fonálon kitérést, a mely az érkező hullámok okozta kilengés fölé helyezkedik. 3. rajzunkon a vastag vonal a hullámok okozta kitérést jelenti, a vékonyabb vonallal rajzolt közbeeső lengések az ingajórától erednek. Két szomszédos ilyen lengés között 1 másodpercz telt el. Az időjelekre vonatkozó megállapodásból tudjuk, hogy hova esik pl. a déli 12 órát jelző pont- és vonalsorozat vége. A kitérések photographiájából megállapíthatjuk, hogy mennyivel tér el ingaóránk a pontos időtől. A legtöbb gondot a húros galvanometer czélszerű berendezése okozta.

A fonal az eszköz súlypontjában van, úgy hogy a galvanometer talajrázkódással szemben kevésbé érzékeny, mint a hasonló eszközök. Akárhol fel lehet állítani és minden különös beállítás nélkül használni. Az elektromágnes vezetéke fémorsóra van tekercselve, az orsó pedig bordázott (1. ábra, 2). Ez által a tekercsek könnyen hülnek és így káros felmelegedés nélkül nagyobb áramerősséget lehet alkalmazni. A platina-fonal külön kihúzható keretben van kifeszítve, hogy hamar ki lehessen cserélni, ha idővel elpusztul. A galvanometer annyira érzékeny, hogy 2.10 ampére erősségű áram 500-szoros nagyításnál 0.1 mm kitérést okoz. A kilengés 0.2 másodperczig tart.

Az átvevő változtatható öninductios tekercset, variometert tartalmaz, hogy a hullámhosszat, melyre resonál, változtathassuk. Ha az antenna 500 cm capacitasú és saját rezgésének hullámhossza 200 m, akkor az átvevőt 250 m és 2500 m közé eső hullámhosszra lehet beállítani. Nagyobb antennánál a határok még tágulnak. Amellett, hogy az időjeleket feliratjuk, még telephont is kapcsolhatunk az átvevőbe és a jeleket így is felfoghatjuk.

A naueni állomás a párisinál nagyobb pontosságot úgy éri el, hogy zenei hangzású szikrát kelt, vagyis olyant, a melyben az egyes szikrák szabályos időközökben és gyorsan követik egymást. A párisi állomás ellenben kisebb szikraszámmal dolgozik. Ha tehát csak egyetlen kis szikra marad el, az időjel megrövidül, még pedig több, mint 1/100 másodperczczel. A zenei hangzású szikraköz az időjelek közlésére a tapasztalat szerint jobban megfelel. (Die Naturwissenschaften, 2. kötet, 1914. febr. 6., 132. lap.)