Az emberi szervezet nincs védtelen prédául odadobva a baktériumoknak. A nyál, a gyomornedv, a lép váladéka, a fehérvérsejtek ezrével pusztítják el a behatoló baktériumokat. Aztán a szervezet ellenmérget fejleszt, amely egyrészt a baktériumokat pusztítja, másrészt ezek mérgét közömbösíti, hatástalanítja.

Ennek a felismerése és gyakorlati értékesítése volt a bakteorológia egyik legnagyszerűbb felfedezése. Kiderült, hogy kevés fertőző anyag beoltásával rögtön megindul a szervezetben az ellenméreg termelése s a szervezet így mentességet szerez a bajjal szembe. Ezért van, hogy aki bizonyos fertőző betegséget egyszer kiáll, arra nem ragad rá megint a betegség.

A kínaiak ezt már régen tudták, ezért a himlőbetegek ingét adták a gyermekeikre, hogy átessenek a betegségen. A himlőoltás példájára más betegségnél is tettek kísérleteket, de ezek a kísérletek nem mindig végződtek sikerrel.

Dr. Ramon, a párizsi Pasteur-intézet laboratóriumának a vezetője éveken át végzett kísérletek után megint egy hatalmas lépéssel szúrta le előbbre a tudomány lobogóját a láthatatlan ellenség ellen vívott küzdelemben. A párisi orvos kísérletei során, amelyekben dr. Zoeller volt a segítőtársa, fölfedezte, hogy a difteritisz, farkasgörcs és még egy egész csomó, veszedelmes fertőzőbetegséget okozó baktérium mérgét is fel lehet használni arra, hogy a szervezetben meginduljon az ellenméreg termelése.

A két orvos ugyanis rájött arra, hogy a baktériummérgek bizony hőfokra hevítve elvesztik mérgező hatásukat, de a szervezetbe oltva alkalmasak még arra, hogy azt ellenméreg termelésére izgassák a így betegséggel szemben közömbössé megtámadhatatlanná tegyék. Eddig mesterségesen beteggé tett állatok véréből termelték az oltóanyagot, két párizsi orvos felfedezése egyszerűbbé és kényelmesebbé teszi az oltószer, a szérum előállítását.

Így folyik lassan, de egyre győzelmesebben a nagy harc a láthatatlan ellenség ellen. A parányi, gyilkos ellenségek közül sok még ismeretlen ezek még szabadon garázdálkodnak. De a tudomány fáradhatatlanul készítgeti a fegyvereket az ő legyőzésükre is. Nagy győzelmekre is tekinthet már vissza.

A két legszörnyűbb betegség, a pestis és a lepra úgyszólván eltűnt a föld színéről. Pedig valamikor egész világrészeken száguldottak át, milliószámra pusztították az emberiséget, szegényt, gazdagot egyaránt, s lakatlan sivatagokká változtattak virágzó országokat. A rémisztő pestis járványokról ma már úgy beszélünk, mintha szörnyű mesék lettek volna. S a tudomány bízik abban, hogy eljön az az idő, amikor minden járványos fertőző betegségekről így fognak megemlékezni.