Mert a tudomány mégcsak nem is sejti...
A legtöbb élőlény alszik, nemcsak az állatok, hanem a növények is. A növények alvását könnyen ellenőrizhetjük megfelelő készülék segítségével. Megállapítható, hogy kisebb anyagcserével dolgoznak éjszaka és a levelek állása is lényegesen különbözik a nappali helyzettől.

A növény tehát, akár az ember és az állat, alá van vetve egy általános törvényszerűségnek, az alvásnak, amely nyilván összefüggésben van a föld nappali és éjszakai periódusával, tehát földünk forgásával. Az éjszakai órákat a természet arra szánta, hogy az élőlények kipihenjék magukat.

De miért van ez? Miért alszunk? Mi váltja ki bennünk az elfáradást, amely végül az alváshoz, a nyugalomhoz vezet? A tudománynak e percben egész csomó magyarázat áll rendelkezésére, anélkül, hogy bármelyik kielégítő volna. Vértúltengés idézi elő az alvást?

Egyik elmélet szerint az agyvelőt alvás idején túlzottan kismennyiségű, vagy túlzottan sok vér látja el, a vérerek az agyvelőhöz nagyon kevés, vagy nagyon sok vért szállítanak tehát az alvás óráiban. Mindkét magyarázat tetszetős. Hiszen az ájulás hasonlatos az alváshoz és ájulás esetén az agyvelő vérellátása hirtelen lecsökken. Ez az állapot következne be eszerint alváskor is.

Viszont, ha a másik elméletet nézzük, hogy ugyanis a vérerek megduzzadnak, a vérellátás kedvezőbb az alvás alatt, akkor feltevésünk alapján az állandó vértúltengés nyomást gyakorol az agyvelő oly részeire, amelyekben az ébrenlét eseményei visszatükröződnek. Nem alkalmas agyvelőnk további ébrenlét-események felvételére, tehát szükségszerűen elalszunk.

Kiderült, hogy az utóbbi teória jár közelebb az igazsághoz. Embereknél, akik koponyasérüléseket szenvedtek, megfigyelték, hogy alvás idején agyvelejük vérellátása nem csökken, hanem ellenkezőleg, erősen emelkedik. Alváskor sokkal több vér táplálja agyvelőnket, mint az ébrenlét óráiban. Most csak azt kellene tudnunk, hogy mi váltja ki ezt a hirtelenül fellépő jobb vérellátást.

Sokan azt hiszik, hogy nagyon könnyű az egészet a „fáradtság mérlegeivel” megmagyarázni. Kétségtelen, hogy ébrenlétünk során szervezetünk bizonyos anyagokat termel, amelyek egy idő múlva gátlóan hatnak további munkánkra! „Önmérgezés” következik be, amely elől éppen az alvással menekülünk. Azt hihetnők, hogy ezek a mérgek váltják ki az agyvelő túlzott vérellátását és ezzel az alvást.

Fáradt kutyák vére elaltatja a pihent kutyát.

Ez a magyarázat részben kielégít, részben nem. Két francia tudós, Pléron és Legendre kutyákat napokon keresztül ébrentartottak, minden eszközzel megakadályoztak őket abban, hogy elaludjanak. Lármát csaptak körülöttük és ha elbóbiskoltak, felkeltették őket.

Így elérték azt, hogy a szervezet méreganyagai hatalmas mennyiségben termelődtek az elfáradt kutyák testében. Ha e napokon keresztül ébrentartott állatok véréből készített savót belefecskendezték pihent kutyák testébe, ezek azonnal elaludtak. Sőt, a napokon át ébrentartott kutyák agyvelejének, vagy agyvelőfolyadékának kivonata is alkalmas arra, hogy idegen állatok szervezetébe beléinjekciózva: alvást idézzen elő.

Eszerint a „fáradtság mérgei” produkálunk az agyvelő túlzott vérellátását és ezzel az alvást. Igen ám, de azt is tudjuk, hogy szuggesztió segítségévet elaltathatunk órákra olyan embereket, akik egyáltalában nem fáradtak és testükben nincs ilyen „fáradtsági méreg”.