A 120 kilométerre hordó ágyúk és a bombázó-repülők korában el sem hinné az ember, hogy a modern hadviselés terén még sor kerülhet közelharcokra, kézitusákra s a régibb harcmodor egyéb, testtől-testnek feszülő fegyvertényeire.

Ugy gondoltuk, hogy a milliós ármádiák korában az ember már legföljebb csak irányítója a gépeknek, amelyek elvégzik helyette az öldöklés munkáját, s már inkább maga is csak gép, egy-egy kis csavarja a háború emberfölötti nagy gépezetének.

A gyakorlat azután megmutatta - főként német részen. - hogy soha még talán nem volt annyira szükség az ember, a közember egyéni kezdeményezésére, minden egyes katonának sokoldalú, szinte már tudományos kiképzésére s főként a személyes bátorságra, amely halálmegvetően dobja oda az életét - ha kell - a közösségért, a „többiekért”, a maguk elé tűzött szent célért.

A szovjetfronton lefolyt ütközetek, melyeknek tetemes része városokban, barrikádok között, házról-házra nyomulva erőszakolta ki a németek diadalalt, újra az uccai harcok jegyében játszódtak le. Az egyik szovjetvárosért végigharcolt közeltusákat mutatják be képeink.