Az első igazi napgépek azonban csak a mult század második felében készültek el. Erikson János 1868-ban elkészítette az első „forróléggépet”, melynek hevítő edénye egy gyujtótükör gyújtópontjában állott. Mouchot egy gőzkazánt hevített napsugarakkal. Kaliforniában, Los-Angeles közelében 1904 óta van üzemben egy hatalmas napgép, mely közel 2000 tükörből áll.

Ez az óriási tükör szerkezet fogja fel és gyűjti össze a napsugarakat egy kazánban, melyben 670 liter víz van. A napsugarak felforralják a vizet és a kitóduló gőz üzemben tartja a farm gépi berendezését szolgáló szivattyút, a dinamógépet, a villanyvilágítás berendezését és a strucctollak árúcsarnokait hűsítő ventillátorokat.

A tükröket napfelkeltekor egy munkás beállítja és azután egy óramű hatása alatt egész nap automatikusan követik a nap mindenkori állását. A kazán táplálása szintén automatikusan megy végbe, úgyhogy tartós napfény mellett tartós gőzprodukció áll be.

A világ több pontján állítottak már fel ilyen napgépeket. De a dolog természeténél fogva ezek a gépek túlságosan nagyméretűek és rendkívül költségesek, úgyhogy a befektetett tőke rendszerint a kamatait sem hozza meg.

Más módot és eszközt kellett keresni a naptól áradó „ingyen” energia felfogására és hasznosítására. Hosszú évtizedek óta folytak a kísérletek a megfelelő módszer feltalálására. A világ legjobb fizikusai, legötletesebb konstruktőrei törték a fejüket a helyes megoldáson.

Végül is a dicsőség a fiatal német fizikusnak, dr. Bruno Langenak jutott osztályrészül, aki a legnagyobb csendben megoldotta a korszakalkotó problémát. Megtalálta a módot arra, hogy gigászi méretű berendezések nélkül, egészen szerény eszközökkel, tehát a gyakorlati életnek megfelelő módon az ember szolgálatába állítsa a nap energiáit.

A világszerte nagy szenzációt keltő felfedezésnek a lényege a következő. Dr. Bruno Lange különböző fémeket, így első sorban rézlapokat a megfelelő módon preparált és ezeket a lemezeket a nap hatásának tette ki. Ez egyszerű eljárás alapján a preparált fémlemezek jelentős nagy érzékenységet tanúsítanak a napfény iránt: a napfény hatása alatt ötvenszer annyi elektromos energiát produkálnak, mint annak előtte.

És ez a találmány nem bíztató elmélet többé, hanem gyakorlati valóság. Dr. Lange Brunó dahlemi laboratóriumában villanykörtéket hoz izzásba és kis elektromotort hajt a napfényből nyert villanyárammal. Sőt még borús időben is fél volt feszültségű villamos áramot tud fejleszteni, ami legjobb bizonyítéka annak, hogy a nagyszerű találmány hamarosan levonulhat a gyakorlati életbe.

A szenzációs találmányról a felfedező tudós a következőket mondotta: - A megfelelő hullámhosszúságú fénysugár mozgásba hozza az általa elért elektronokat, minek következtében a rövid hullámhosszú fény átváltozik hosszú hullámhosszú villamos árammá. Tudni kell azonban, hogy csak bizonyos hosszúságú fénysugarak jönnek tekintetbe, így például az ultraviolett sugarak túlságosan rövid hullámhosszúk miatt nem alkalmazhatók.

Találmányom gyakorlati alkalmazásának jövőjéről nem akarok jóslásokba bocsátkozni. Egyelőre még nem kerül sorra a gyakorlati kihasználás, noha legutóbb már ötvenszeresére, fokoztam az áramszolgáltatást és számítok a teljesítmény további fokozására is.

Lehet, hogy néhány hónap múlva, de lehet, hogy csak néhány éven belül tetszés szerinti mennyiségben fogunk a nap segítségével villamos áramot fejleszteni. Annyit azonban már ma is merek mondani, hogy olyan területeken, ahol a nap sugárzása rendkívül erős, eljárásom kihasználásának már most sincs semmi akadálya.

A fiatal tudós igen szerényen nyilatkozik. Annyi azonban bizonyos, hogy megtörtént az első hatalmas lépés: lehetővé vált villamos áram fejlesztése a nap fénysugarából! Most már igazán csak idő kérdése, mikor lesz tökéletes teljesen a találmány és mikor nyitja meg a technika újabb diadalmas korszakát.