Dtum
Login with Facebookk
1943 | Január

„Volga, Volga!...”

A történelem legnagyobb háborúja, ahogyan a most folyó keleti háborút egyre gyakrabban nevelik, ma már a Volga partjain tombol. A hatalmas orosz folyó nevét eddig leginkább csak a fülbemászó, híres orosz dalokban hallottuk az „Ej, uchnjem”-ben a volgai hajósok dalában és a „Volga dal”-ban.

Volga, Volga, matj radnaja!...


Földgömbünk minden ingában ismerik ennek a dalnak a melódiáját. Kisgyermekek dúdolják az utcán, zenekarok játsszák a kávéházakban, a lakóházak nyitott ablakaiból egy zongorázó leány ujjai alól zeng felénk, a mulatozó ember dalolja a kocsmában, művészek éneklik a színpadon és a balalajka-zenekar adja elő a rádióban... A világnak talán a legnépszerűbb dallama, de nagyon kevesen ismerik a dal eredeti tartalmát. A dallamra ugyan valaki külön szöveget is írt: „Valahol a Volga mentén élt egyszer egy szép leány...”, de ez a szöveg egyáltalán nem azonos az eredeti orosz szöveggel. Pedig a „Volga, Volga!...” dalnak nemcsak a dallama, de a szövege is nagyon szép. A dal egy legendássá vált rablóvezér szerelmi tragédiájáról szól. A 17. századbeli orosz Robin Hood-ot Sztjenyka Rázinnak hívták. Hogy ki írta a dal szövegét és a zenéjét, nem tudjnk. Népdalnak mondják.

Története pedig a következő:

Alexej cár - második Románov - idejében, amikor Oroszország a komoly állami szervezkedés útjára lépett, az elégedetlen elemek az új törvények korlátozásai elől délre, a szabad szteppékbe szöktek, ott bandákba verődtek és az arra haladó kereskedők karavánjait fosztogatták. Kozákoknak nevezték el magukat. Egy ilyen nagyobb kozák csoport Sztjenyka Rázin, a népszerű és a hagyományok szerint, szegényeket pártoló és gáláns „atamán” - vezér, vezetése alatt egyszer a Káspi-tengeren keresztül Perzsiába is átkalandozott és onnan gazdag zsákmánnyal tért vissza.

Erről a vállalkozásról szól a dal szövege és a következőképpen adja elő a hozzá fűződő tragikus mondát:

Felfelé a Volgán halad a dús zsákmánnyal megrakott kozák hajókaraván. Folyik a dal és a bor. A kozákok vidáman térnek vissza volgamenti szállásaikba. Az elől haladó, szinpompásan kifestett hajón drága perzsaszőnyegekkel feldíszített heverőn ül Sztjenyka Rázin, a hatalmas atamán, karjaiban a perzsa sah szépséges leányával. Sztjenyka nem mulat az embereivel, nem iszik, csak gyengéd szavakat suttog az ijedtségében alélt leánynak. A félelmetes atamán szerelmes...

A kozákok között pedig akkoriban az a szigorú törvény uralkodott, hogy köztük nő nem tartózkodhatik. Ezt a szabályt azért vezették be, hogy ne legyen ok veszekedésre és kizárólag csak a veszélyes vállalkozásaiknak éljenek. A mindig példaadó, népszerű atamán most ez egyszer megszegte a törvényt...

Több napja hajóznak már a kozákok, de az eddig mulatozásban is mindig az első atamán, oda sem figyel az embereire és nem vesz részt a szilaj duhajkodásban. Eleinte csak halk morajban jelentkezett az elégedetlenség. Sztjenyka hallja ugyan ezeket a hátamögött tett megjegyzéseket, de figyelmen kívül hagyja. Végül már nyilt lázadás tör ki. Néhány kozák megjelenik Sztjenyka előtt és csúfolódva vádolja őt, hogy az embereit egy nőre cserélte fel és hogy pár nap alatt maga is elasszonyosodott. Ezért most választania kell: vagy a nő, vagy a kozákok?

A félelmetes atamán felpattan a helyéről. Mint a sötét zivatarfelhő, húzódott össze a szemöldöke, vér futott az arcába, a szemébe - mondja a dal. Hiszen az emberei a legszégyenletesebb dologgal vádolják - elasszonyosodott. Ezt nem tűri meg egy kozák szíve. Mint a mennydörgés visszhangzanak a folyó partjairól Sztjenyka szavai, amelyekkel a Volgához, illetve az embereihez fordul: „Volga, Volga! édesanyám, hatalmas orosz folyó, nem kaptál még úgy-e méltó ajándékot egy kozáktól! - kiált fel az atamán. - Ezért, hogy ne legyen többé veszekedés a szabad emberek között, nesze, Volga, édesanyám, vedd át tőlem a leányt.” Ezekkel a szavakkal karjába veszi az alélt szépséges hercegnőt és a Volgába dobja...

Dermedten néznek atamánjukra a kozákok, senkisem mer megmozdulni és az ajkukon megfagy a szó. Nagy csend támadt. Ekkor Sztjenyka maga kiált az embereire: „Az ördögbe! Mit hallgattok! Hej ti, muzsikusok, húzzatok már egy vidám nótát a leány emlékére!”

És új erővel tovább folyik a dal a bor, a mulatozás....
Erről szól a Volga, Volga dal.

A méltóságteljesen hömpölygő Volga felett most nem dalok szállnak, hanem ágyúdörej, bombarobbannásm gépvegyverkattogáa, acélmadarak félelmetes búgása, páncélszörnyetegek nehéz járása reszkedteti meg a levegőt. Partjai mellett, már két hónapja, a világ legnagyobb háborújának legvéresebb csatája folyik. A háborúval kapcsolatban már nem a Volga romantikájával, dalaival, hanem földrajzi fekvésével, roppant gazdasági jelentőségével ismerkedünk meg.

Európa legnagyobb folyójának, a közel négyezer kilométer hosszú Volgának vízrendszere hatalmas területre terjedt ki. 132 mellékfolyójával együtt, amelyek még több ezer apróbb folyót egyesítenek magukban, ez a terület olyan nagy, hogy rajta egymás mellett elférne a háborúelőtti Németország, Franciaország és Anglia együttvéve. Oroszország lakosságának egyharmad része él itt. Ezért nevezi az orosz nép a Volgát anyácskának - „matuská”-nak. Partjai mellett hatalmas városok egész sora nőtt ki. Közülük legismertebb Nizsnij-Novgorod (most Gorkij), ahol a középkorban nagyjelentőségű vásárok voltak. Itt torkol a Volgába második legnagyobb mellékfolyója, az Oka.

A következő nagy város Kazány, amely az egykori tatár kánság fővárosa volt. Régi városrészében az aranykupolás pravoszláv templomok mellett karcsú minaretek emelkednek a háztetők felett. Kazányban épült 1804-ben Oroszország első egyeteme.

Ahol az orosz kaviár terem


Kazánynál a Volga eddigi keleti irányát megváltoztatja és éles kanyarban dél felé fordul s nemsokára a legnagyobb mellékfolyóját, a Kama-t veszi fel. Itt a folyó jobbpartján kezdődik a Volgai Magaslat, amely egészen Sztálingrádig követi a Volgát. Ezzel szemben a balpart végig alacsony. Kujbisevnél a magaslatot Zsiguli-hegyeknek nevezik. Ez a Volga egyik legszebb szakasza. A folyó a hegyek megkerülése után egyre szélesebbé válik és csak Szaratovnál szűkül össze másfélkilométerre. Két partját itt köti össze az utolsó híd, hogy belekapcsolja a birodalom vasúti hálózatába Engels városát, a volgai német kolóniák fővárosát. Ezen túl a Volga már mindenütt 5-8 kilométer széles és Sztálingrádtól kezdve sok mellékágra szakad. A legnagyobb köztük az Achtuba, amely a pesti Dunánál is szélesebb.

A Volga torkolatában áll Oroszország egyik legnagyobb halászvárosa, Asztrachány. A nádasokkal benőtt, lassúfolyású Volgának utolsó szakasza rendkívül kedvező haltenyésztés szempontjából ós ezért az asztrachányi halaknak nagy hírük volt az egész birodalomban. A híres orosz kaviár nagyrészét is itt állítják elő.

Az orosz föld belsejét átszelő Volga utoljára csak a 16. században látott ellenséges seregeket partjai mellett, amikor az orosz cár csapatai visszaszorították a 300 évig uralkodott Arany Horda tatárjait az Ural mögé.

Zsukovszky-Vollnszky Gleb

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Volga, Volga... Sztjenyka Razin
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98