Az emberi gonoszság és elvetemültség szinte elképzelhetetlen pusztítást okozó merényletének morajlása zugott bele az elmult vasárnapra virradó éjszakába.

A munkának azon a mezején történt ez a merénylet, ahol a becsületes és jövőbe tekintő hazafiság a legnehezebb viszontagságok között is megállás és fogyatkozás nélkül teljesíti kötelességét a honfitársak és az emberiség szolgálatában.

Embertelen, gaz kezek által elhelyezett bomba robbant ott, ahol a gőzkolosszusok által vonatott vagónokat és az emberek életét mindig lelkiismeretes éberséggel őrző vasutas lelkek szárnyalnak keresztül a Csonkahaza szűkre szabdalt határai között.

Rettentő pusztításával, ártatlan embertársaink és vasutas testvéreink vérének hullásával gyászt borított ez a merénylet az amugy is nehéz időket szenvedő magyarságra. Gyászba borított minket, a becsületes kötelességteljesítés utjait járó vasutasokat és gyászos döbbenettel markolt bele az egész földkerekség kulturszolidaritást érző embertömegeinek lelkeibe is.

Ugy érzem, hogy annak a mélységes gyásznak a kifejezésére, amely a magyar vasutak történetében páratlanul álló döbbenetes esemény hatása alatt minden vasutas kartársam lelkét elfogja, őszintén résztvevő kegyelettel e helyen külön is meg kell örökítenünk az áldozatok emlékét.

Amikor ezt teszem, arra kérem minden vasutas kartársamat, hogy lelkük bensőséges részvétével gondoljanak az áldozatokra és bennük a hazájukat és családjukat ért fájdalmas veszteségre és e sorokat olvasván, forduljanak fohásszal a martirok lelkiüdvéért a Magyarok Istenéhez.

Az embertelen merénylet 22 halálos áldozatot követelt. Közéjük került 5 derék alkalmazottunk is, és pedig: Morvai Lajos 41 éves, nős, főmozdonyvezető; Nemes Miklós 41 éves, nős, fűtő; Gulyás Sándor 46 éves, nős, vonatvezető (3 gyermek atyja); Ivanics József 42 éves, nős, kalauz; Nagy László 42 éves, nős, műhelyi asztalos (2 gyermek atyja). Közülük Morvai, Nemes, Gulyás és Ivanics szolgálat közben estek hivatásuk áldozatául.

Mindannyiok emlékét mélységes kegyelettel őrizzük meg, mi magyar vasutasok. Az áldozatokat a magyar kir. Kormány az ország halottainak tekinti. Temetésük e hó 17-én, csütürtökön d. u. 3 órakor volt a budapesti Vérmezőről, a döbbenetes esemény fölött minden becsületes hazafit eltöltő gyászhoz illő ünnepséggel.

Budapest, 1931. évi szeptember hó 16.