Az 1900-as évek elejétől kezdve rendkívül fontos kérdésként kezelték mind a népegészségügyet, mind az ezzel kapcsolaos felvilágosító munkát. Ezért hozták létre 1901-ben a Népegészségügyi vagy Társadalmi Múzeumot. Kezdetben az 1900-as Párizsi Világkiállításról hazahozott anyagokat mutatták be itt, majd a gyűjtemény folyamatosan bővült.

A Múzeumot a a kereskedelemügyi miniszter alapította: kezdetben a Ferenciek terén, a Király Bazárban kapott helyet, majd az intézettel együtt átköltözött az Eötvös utca 3.-ba, ahol előbb három, később - az emeletráépítés után - öt szintet foglalt el. A rendkívül kifejező Népegészségügyi Múzeum nevet 1919-ben kapta.

Ez az intézmény lett a későbbiekben az 1902.ben létrejött Társadalom Egészségügyi Intézet alapja.
A kiállítások délelőttönként két-három órán át díjtalanul voltak látogathatók. Az intézet témabeosztása a tárlatok tematikáját is megszabta. Hell Lajos 1939-ben kiadott kalauzában, a Budapest képes lexikonában fel is sorolja az intézet osztályait: általános higiénia, fajegészségtan, csecsemő-, anya- és gyermekvédelem, fertőző betegségek, tuberkulózis, nemi betegségek, alkoholizmus, orvosi történelem, társadalombiztosítás, nép- és munkásjólét, közjótékonyság, iparhigiénia és gyógyintézetek.

Az Országos Közegészségügyi Egyesület által 1928-ban közreadott Nyitott Könyv azt írja, a múzeum "nem élettelen anyaggyűjtemény, hanem a drezdai Népakadémia mintájára berendezett élő intézmény", "ahol a különféle gépek, műszerek stb. állandóan használatban tekinthetők meg". Ennek megfelelően a tájékoztató szerint bárki kipróbálhatta a balesetvédelmi és képességvizsgáló készülékeket, meghallgathatta a szakemberek magyarázatait, és megnézhette a témába vágó filmvetítéseket.

Ha jól meggondoljuk, ez az intézmény szemléletében közvetlen elődje volt a ma a legkorszerűbbnek tartott inetraktív bemutatóknak.

A Múzeum a második világháború során teljesen megsemmisült.