Székely Bertalan neve hazánkban összeforr a tizenkilencedik századi történelmi festészettel. Ő volt az a festő, aki jelentős táblaképeken és falfreskókon jelenítette meg festői eszközökkel a magyar történelem nagy eseményeit, egyéniségeit.

Sokoldalú művész volt, sokféle technikában alkotott remekműveket. Világias személetű művei is jelentős értéket képviselnek festői működésében (portrék, aktok, életképek).

Kétségtelenül a magyar freskófestészet egyik legkiválóbb művelője volt.

1871-től Székely a budapesti mintarajziskola tanára. Pedagógiai működése legalább olyan eredményes, mint művészi munkássága. Ars poeticájának fontos kérdései közé tartozott a növendékek személyiségének mély tisztelete, az egyéni ábrázolási készség kialakítása, az anyagszerűség problémaköreinek tisztelete, a szegénysorsú növendékek támogatása, tehetséggondozása.

Festőnek és embernek is nagy volt. Nem véletlenül alapították meg a róla elnevezett Székely Bertalan díjat. Ezt a kitüntetést azok kapták, akik kiemelkedő művészi és pedagógiai munkásságot tudtak felmutatni.

Napjainkban ez a szép elismerés sajnos megszűnt.