Dtum
Login with Facebookk
1901 | Július

A Halál neve : Pestis

Bécs, Oporto, Marseille, Konstantinápoly és néhány angol város példája, melyekben újabban felütötte fejét a pestis, megmutatták, hogy a modern közegészségügyi tudomány eszközei többé már e borzasztó csapással szemben sem tehetetlenek egészen s eredmény kilátásával küzdhetnek meg vele.

 

Drákói rendszabályokkal igyekeztek leküzdeni a veszélyt már a régi századokban is, s hogy akkor sem siker nélkűl, az is tanúsatja, hogy Francziaországban több századon át tartó pusztítás után XIV. Lajos uralkodása közepe felé már a pestis lassanként megszűnt szedni áldozatait.

 

De minő barbár rendszabályok voltak ezek a maiakhoz képest, azt csak az orvostudomány akkori kezdetleges foka s a hatóságok ellenmondást nem tűrő szigora képes megértetni.


A beteget először is természetesen elszigetelték és pedig úgy, hogy ha gazdag volt és egy egész házat lakott, cselédjével együtt elzárták a külvilággal való minden közlekedéstől. A fertőzött lakás kapujára nagy fehér keresztet húztak, hogy mindenki tudomásával birjon a veszélynek, mely fenyegeti, ha csak közel lép is a házhoz.

 

Azoknak, kik a házban mégis megfordultak, - mint papok, orvosok és cselédek, - azontúl az utczán csak kezökben fehér veszszővel volt szabad mutatkozniok, hogy előre figyelmeztessék a közönséget a távolmaradásra.

 

Az úgynevezett „csókák” vagy betegszállítók feladata volt a ragályozottakat erővel elhurczolni lakásaikból a közös barakkokba, melyeket ütött-kopott csűrökből alakítottak át, hogy ott aztán a külvilágtól teljesen elzárva tartsák, vagy hulláikat félreeső helyeken eltakarítsák.

 

 

Egy pacardiai franczia orvos megdöbbentő képet rajzol azon időből ezekről az állapotokról:

 

Október vége felé levén, - úgymond – folytonosan esett az eső, úgy hogy lehetetlen volt a betegeket a kertbe levezetni, mint a hogy szokták. Tehát egy félreeső csűrbe vitték őket, de oly számmal, hogy egymás mellé voltak kénytelenek sorakoztatni, mint valami állatokat, s alig voltak ott egy ideig, a rondaság és piszok oly nagy lett, részben a földön rothadó szalmától, melynek alúlról hiányzott szellőzése, részben pedig a szalmán levő tisztátalanságtól, hogy erős szervezetűnek kellett az embernek lennie, hogy belépve e csűrbe, mely különben elég szellős volt, a roszúllét el ne fogja. Nekem úgy, mint a papoknak (azoknak, hogy az utolsó kenetet feladják, nekem pedig, hogy orvosságot nyújtsak) két beteg közt kellett feküdnünk. Sokszor térdre voltam kénytelen bocsátkozni, vagy egyik kezemre támaszkodni, hogy egyik betegen áthajolva, a másikon segitsek.”

 

Kiegészitette ezeket az intézkedéseket az egészségesen maradottaknak nem kevésbé kiméletlen szemmel tartása és ellenőrzése. Valóságos ostromállapotba helyezték a polgárokat.


Mindez még nem volt elég; a párisi parlament a ragály első hirére sietett minden csavargót, koldust és foglalkozásnélkülit, ha csak nem volt párisi illetőségű, 24 óra alatt kitiltani a város területéről akasztófabüntetés terhe alatt. Metzben fel is állitották a bitót a város kapuja előtt, hogy mindjárt ráhúzzák az idegeneket, a kik csellel vagy erőszakkal egészségi bárcza nélkűl akartak a városba lopózni.

 

Tournayban a közegészség elleni kihágókat bottal és pellengérrel büntették, Angersben lenyilazták azokat, a kik a fertőzött házak jelzéseit eltüntették, Párisban pedig ökleiket zúzták össze. Nagy fehér keresztes fekete csuklyába öltözött, úgynevezett „egészségi kapitányok” ügyeltek fel a városokban mindezen óvintézkedések szigorú megtartására.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Pestis
Szabó Ágnes

Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy legalább két féle betegségről van szó. Egyrészt a tüdőpestisről, másrészt a bubópestisről, mely az ágyékon jelentkezik, majd a fekélyek elüszkösödnek. Mindkét betegséget patkányok bolhái terjesztik. Orvostörténészek szerint minden kórokozónak megvan a saját története.

 

A betegségek fejlődése nagymértékben függ maguknak a kórokozóknak a fejlődésétől, változásaitól, mutációitól vagy elgyöngülésétől. Ismerős példa lehet erre a napjainkban hol felerősödő, hol gyengébb influenzajárványok jelentkezése. Így Európában is ciklikusságot állapítottak meg a pestisjárványokat vizsgálva. Hol pusztító, kíméletlen módon söpört végig az egész kontinensen, elpusztítva a lakosság majdnem két harmadát, hol csak egy-egy várost szemelt ki magának.


A rettegett betegség túlmutat önmagán - talán azért is gyűlöli minden betegségnél jobban az ember, hiszen egy pestisjárvány beláthatatlan időre teljesen felborítja az addig működő társadalmi és erkölcsi törvényeket.

 

Az emberek döntése két pólusra éleződik: Élet - Halál, Segíteni-Cserbenhagyni, Maradni-Elmenekülni, Szeretni- Eltaszítani. Senkisem kerülheti el a Döntést. Mihelyt megérkezik a betegség híre, a gazdagok elmenekülnek, tehetik, hiszen pompás vidéki házaik vannak. Mindenki csak magára gondol. "Ez a betegség kegyetlenebbé tesz bennünket egymással szemben, mintha kutyák volnánk." jegyzi fel egy tanú 1665-ból.


A Dekameronról szinte mindenki a napfényes toscán humorra és pajzánságra, szellemes kalandokra, kéjsóvár papokra és apácákra gondol, pedig e vidám történetek jómodú mesélői is a veszedelmes 1348-es pestis elől zárkóztak be előkelő vidéki villájukba.

 

Az esszé francia mestere, Montaigne szomorúan emlékzik vissza arra, mikor az ő vidéküket is megtámadta a járvány. Családjával együtt elmenekült, de hat hónapig kellett vándorolniuk, ugyanis nem volt egy ember sem a régi jóbarátok közül, aki beengedte volna őket.


A feketehalál városai teljesen működésképtelenné válnak. Rengeteg feljegyzés tanúskodik arról, hogy egy csapásra hagyják ott helyüket a város vezetői, a klérus, a tehetősek, üresen hagyva a városházát, templomokat, villáikat, melyek a fosztogatók szabad prédájává válnak. Braudel, francia történésznél olvashatunk egy följegyzést az 1523-as pestisjárvány idejéből:

 

"A ragályos kór sohasem támadott meg mást, csak a szegényeket (...) elégedjék meg vele Isten az ő irgalmasságában. A gazdagok megvédik magukat."


Daniel Defoe - a Robinson Crusoe írója - egy kevésbé ismert, de annál megdöbbentőbb regénye szól az 1720-as utolsó londoni pestisjárványról. A kollektív téboly szabadul el ilyenkor. Az udvar természetesen átvonult oxfordi rezidenciájára, és ami a városban maradt: "többnyire ganéj módjára talyigára hányt halottak..", "...az utcák tele voltak félig oszladozó, kutyáktól szétmarcangolt hullákkal..."


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Pestisesek Alfred Rethel fametszete: Pestis
Cikk-ajánló
Voigt Ottó és az irányitott német gazdaság Voigt Ottó és az irányitott német gazdaság
Voigt Ottó németországi kisgazdát 500 márka pénzbüntetésre ítélte a...
Színháziak az igazolóbizottság előtt Színháziak az igazolóbizottság előtt
A Színészek Szabadszervezete most tartott igazolási ülésén többek...
Katonai uralom Szerbiában Katonai uralom Szerbiában
I. Péter király uralkodása mézes heteinek ugy látszik vége. A junius...
Kodály Zoltán hatvan éve
Kezdetben volt az álom és az ígéret. Kodály Zoltán huszonkétéves...
Új százkoronások Új százkoronások
Az osztrák-magyar bank új százkoronás bankjegyet bocsát ki augusztus...
Az elmult esztendő
Dél-Afrikában csörgetik a fegyvereket, Európa országai pedig...
Lengyel Menyhért és Karinthy Frigyes vígjátéka a Magyar Színházban Lengyel Menyhért és Karinthy Frigyes vígjátéka a Magyar...
Egy kicsit Shaw: a minimumra csökkenti a distanciát a betörők és a...
A bolgár fejedelemasszony nászajándéka A bolgár fejedelemasszony nászajándéka
Annak idején feltünést keltett, hogy Ferdinánd bolgár fejedelem nem...
A franczia nyelvtanítónő kálváriája A franczia nyelvtanítónő kálváriája
A német hatóságok a legutóbbi német-franczia diplomácziai feszültség...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98