Dtum
Login with Facebookk
1901 | Július

A Halál neve : Pestis

Bécs, Oporto, Marseille, Konstantinápoly és néhány angol város példája, melyekben újabban felütötte fejét a pestis, megmutatták, hogy a modern közegészségügyi tudomány eszközei többé már e borzasztó csapással szemben sem tehetetlenek egészen s eredmény kilátásával küzdhetnek meg vele.

 

Drákói rendszabályokkal igyekeztek leküzdeni a veszélyt már a régi századokban is, s hogy akkor sem siker nélkűl, az is tanúsatja, hogy Francziaországban több századon át tartó pusztítás után XIV. Lajos uralkodása közepe felé már a pestis lassanként megszűnt szedni áldozatait.

 

De minő barbár rendszabályok voltak ezek a maiakhoz képest, azt csak az orvostudomány akkori kezdetleges foka s a hatóságok ellenmondást nem tűrő szigora képes megértetni.


A beteget először is természetesen elszigetelték és pedig úgy, hogy ha gazdag volt és egy egész házat lakott, cselédjével együtt elzárták a külvilággal való minden közlekedéstől. A fertőzött lakás kapujára nagy fehér keresztet húztak, hogy mindenki tudomásával birjon a veszélynek, mely fenyegeti, ha csak közel lép is a házhoz.

 

Azoknak, kik a házban mégis megfordultak, - mint papok, orvosok és cselédek, - azontúl az utczán csak kezökben fehér veszszővel volt szabad mutatkozniok, hogy előre figyelmeztessék a közönséget a távolmaradásra.

 

Az úgynevezett „csókák” vagy betegszállítók feladata volt a ragályozottakat erővel elhurczolni lakásaikból a közös barakkokba, melyeket ütött-kopott csűrökből alakítottak át, hogy ott aztán a külvilágtól teljesen elzárva tartsák, vagy hulláikat félreeső helyeken eltakarítsák.

 

 

Egy pacardiai franczia orvos megdöbbentő képet rajzol azon időből ezekről az állapotokról:

 

Október vége felé levén, - úgymond – folytonosan esett az eső, úgy hogy lehetetlen volt a betegeket a kertbe levezetni, mint a hogy szokták. Tehát egy félreeső csűrbe vitték őket, de oly számmal, hogy egymás mellé voltak kénytelenek sorakoztatni, mint valami állatokat, s alig voltak ott egy ideig, a rondaság és piszok oly nagy lett, részben a földön rothadó szalmától, melynek alúlról hiányzott szellőzése, részben pedig a szalmán levő tisztátalanságtól, hogy erős szervezetűnek kellett az embernek lennie, hogy belépve e csűrbe, mely különben elég szellős volt, a roszúllét el ne fogja. Nekem úgy, mint a papoknak (azoknak, hogy az utolsó kenetet feladják, nekem pedig, hogy orvosságot nyújtsak) két beteg közt kellett feküdnünk. Sokszor térdre voltam kénytelen bocsátkozni, vagy egyik kezemre támaszkodni, hogy egyik betegen áthajolva, a másikon segitsek.”

 

Kiegészitette ezeket az intézkedéseket az egészségesen maradottaknak nem kevésbé kiméletlen szemmel tartása és ellenőrzése. Valóságos ostromállapotba helyezték a polgárokat.


Mindez még nem volt elég; a párisi parlament a ragály első hirére sietett minden csavargót, koldust és foglalkozásnélkülit, ha csak nem volt párisi illetőségű, 24 óra alatt kitiltani a város területéről akasztófabüntetés terhe alatt. Metzben fel is állitották a bitót a város kapuja előtt, hogy mindjárt ráhúzzák az idegeneket, a kik csellel vagy erőszakkal egészségi bárcza nélkűl akartak a városba lopózni.

 

Tournayban a közegészség elleni kihágókat bottal és pellengérrel büntették, Angersben lenyilazták azokat, a kik a fertőzött házak jelzéseit eltüntették, Párisban pedig ökleiket zúzták össze. Nagy fehér keresztes fekete csuklyába öltözött, úgynevezett „egészségi kapitányok” ügyeltek fel a városokban mindezen óvintézkedések szigorú megtartására.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Pestis
Szabó Ágnes

Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy legalább két féle betegségről van szó. Egyrészt a tüdőpestisről, másrészt a bubópestisről, mely az ágyékon jelentkezik, majd a fekélyek elüszkösödnek. Mindkét betegséget patkányok bolhái terjesztik. Orvostörténészek szerint minden kórokozónak megvan a saját története.

 

A betegségek fejlődése nagymértékben függ maguknak a kórokozóknak a fejlődésétől, változásaitól, mutációitól vagy elgyöngülésétől. Ismerős példa lehet erre a napjainkban hol felerősödő, hol gyengébb influenzajárványok jelentkezése. Így Európában is ciklikusságot állapítottak meg a pestisjárványokat vizsgálva. Hol pusztító, kíméletlen módon söpört végig az egész kontinensen, elpusztítva a lakosság majdnem két harmadát, hol csak egy-egy várost szemelt ki magának.


A rettegett betegség túlmutat önmagán - talán azért is gyűlöli minden betegségnél jobban az ember, hiszen egy pestisjárvány beláthatatlan időre teljesen felborítja az addig működő társadalmi és erkölcsi törvényeket.

 

Az emberek döntése két pólusra éleződik: Élet - Halál, Segíteni-Cserbenhagyni, Maradni-Elmenekülni, Szeretni- Eltaszítani. Senkisem kerülheti el a Döntést. Mihelyt megérkezik a betegség híre, a gazdagok elmenekülnek, tehetik, hiszen pompás vidéki házaik vannak. Mindenki csak magára gondol. "Ez a betegség kegyetlenebbé tesz bennünket egymással szemben, mintha kutyák volnánk." jegyzi fel egy tanú 1665-ból.


A Dekameronról szinte mindenki a napfényes toscán humorra és pajzánságra, szellemes kalandokra, kéjsóvár papokra és apácákra gondol, pedig e vidám történetek jómodú mesélői is a veszedelmes 1348-es pestis elől zárkóztak be előkelő vidéki villájukba.

 

Az esszé francia mestere, Montaigne szomorúan emlékzik vissza arra, mikor az ő vidéküket is megtámadta a járvány. Családjával együtt elmenekült, de hat hónapig kellett vándorolniuk, ugyanis nem volt egy ember sem a régi jóbarátok közül, aki beengedte volna őket.


A feketehalál városai teljesen működésképtelenné válnak. Rengeteg feljegyzés tanúskodik arról, hogy egy csapásra hagyják ott helyüket a város vezetői, a klérus, a tehetősek, üresen hagyva a városházát, templomokat, villáikat, melyek a fosztogatók szabad prédájává válnak. Braudel, francia történésznél olvashatunk egy följegyzést az 1523-as pestisjárvány idejéből:

 

"A ragályos kór sohasem támadott meg mást, csak a szegényeket (...) elégedjék meg vele Isten az ő irgalmasságában. A gazdagok megvédik magukat."


Daniel Defoe - a Robinson Crusoe írója - egy kevésbé ismert, de annál megdöbbentőbb regénye szól az 1720-as utolsó londoni pestisjárványról. A kollektív téboly szabadul el ilyenkor. Az udvar természetesen átvonult oxfordi rezidenciájára, és ami a városban maradt: "többnyire ganéj módjára talyigára hányt halottak..", "...az utcák tele voltak félig oszladozó, kutyáktól szétmarcangolt hullákkal..."


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Pestisesek Alfred Rethel fametszete: Pestis
Cikk-ajánló
Spektralananalysis Spektralananalysis
Mióta az emberek élvezik a nap áldását, reménykedve és bizakodva...
A magánmérnökök garanciákat kérnek A magánmérnökök garanciákat kérnek
A Magánmérnökök Országos Szövetsége a minap tartotta október havi...
A zsiradékok maximális árai A zsiradékok maximális árai
A zsiradékok maximális árait megállapitó kormányrendelet –...
Női klubok Londonban Női klubok Londonban
Londonban igen sok a női klub; több mint a szintén igen nagy számú...
A frankhamisításról A frankhamisításról
A herceg meg akarta menteni a birtokait és cseh-szlovák állampolgár...
xxxxxxxxx- a Club kávéház tettesei a rendőrségen vannak xxxxxxxxx- a Club kávéház tettesei a rendőrségen vannak
A Club-kávéház környékén elkövetett gyilkosság ügyében a rendőri...
A Hubay-ház csak embereket és művészeket ismer… A Hubay-ház csak embereket és művészeket ismer…
Érdekes eseménye volt vasárnap délután Budapest művészi és társadalmi...
A páncélvonatok harca 2. A páncélvonatok harca 2.
Minden páncélvonatnál van kisebb csoport, amelynek tagjai kizárólag...
Villamos áram – a Napból! 2 Villamos áram – a Napból! 2
Az első igazi napgépek azonban csak a mult század második felében...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98