Zichy Mihály igen különös alakja a magyar képzőművészetnek. Munkásságának nagy része oroszországi működéséhez kapcsolódik, mint cári udvari festő, grafikus. Világszerte elsősorban mint illusztrátort tartották számon, hiszen azon túl, hogy rajzolta, festette a cári udvar eseményeit, személyiségeit, kiváló szintű illusztrációkat rajzolt a legkitűnőbb orosz költők műveihez (Puskin, Gogol), valamint az egyetemes költészet műremekeihez, mint Victor Hugo, Dumas, Goethe.

Grafikusi tevékenységre iskolát teremtett. Rajzainak finom előadásmódja sokféle pszichés állapotot képes volt tükrözni, műveiben ott találjuk a drámát, a vidámságot, a pajzánságot a formák kifogyhatatlanul gazdagok grafikai lapjain. Budapesti kiállításán természetesen olaj táblaképek is szerepeltek, melyeket az itthoni köz- és magángyűjteményekből szedtek össze.

Th. Gautier francia esztéta, művészeti író szerint: festészete a vérbeli romantika. Ha kimutatható is a francia és orosz romantika hatása – általánosságban semmiféle irányhoz sem sorolható.

Elgondolkodató: a századelőn milyen jelentősége volt a szép könyvnek. A gyönyörű költészeti munkán túl íróink, költőink műveihez a legkiválóbb illusztrátorok készítettek rajzokat. A Zichy által illusztrált könyvek a magyar könyvtárak legszebb darabjai lettek.