Egy cikk margójára
Egy cikk margójára, azaz a hazudozás mesterfoka
Született egykoron egy találó vicc a TASSZ, a szovjet távirati iroda jelentéséről: „Tegnapi jelentésünkbe némi hiba csúszott. Nem Leningrádban, hanem Moszkvában, nem banánt osztogattak, hanem bankokat fosztogattak.” Hofi Géza kedvelt szófordulatával élve: „És ez nem vicc!”
Elismerem, kissé morbid bevezetése a témának, mert rövid írásom központi témája Katyn. Katyn és…
Egy igaz: „Katyn” volt. (1. kép) A többi, amit a kiválasztott cikk tartalmaz, nem igaz. Alávaló hazugság.
Hogy mi történt 1940 elején (nem akkor, amit a cikk állít), bárki utánanézhet könyvekben vagy az interneten, engem egyetlen vonatkozás érdekel, az, ami a vesszőparipám (és amit sok helyen, katedrán vagy éppen ezen a portálon is hangsúlyoztam): a politika és vele a politikai újságírás a hazugságra, megtévesztésre, elhallgatásokra vagy ferdítésekre épül. Ama cikk is. („Feltárult a német propaganda-mese szörnyű háttere a nürnbergi tárgyaláson”.)
1990-ben hivatalosan is bejelentették, hogy a Katynban és néhány más településen elkövetett mészárlás a szovjetek műve volt. A legnagyobb felelősség (a generalisszimusz mellett) az NKVD, a Belügyi Népbiztosság vezetőjét, Beriját terheli. (2. kép) Mellesleg kétlem, hogy egy olyan embernek, mint ő volt, a 30-as, 40-es évek szovjet koncepciós pereiben Sztálin hűséges és engedelmes rajongójának, lett volna felelősségérzete. Javaslom, olvassanak róla!
A vérengzésnek egyetlen magyar áldozata volt, Korompay Emánuel Aladár. (3. kép) /Amikor eddig jutottam, bekopogtatott egy ismerősöm. Látta, mit csinálok, kérte hadd olvassa el. Lehet, hogy az irdatlan hőség tette, megengedtem neki. „Csak egy?” – kérdezte. „Hogyhogy csak?” Elszégyellte magát./
Tánczos G. Károly