Az elmult évben a Közlöny hasábjain mi is ünnepeltünk: századik éve mult annak, hogy a stockton-darlingtoni vonalon megindult a világ első gőzmozdonya.

Most julius 15-én külön ünnepünk volt, nyolcvan évvel ezelőtt, 1846. julius 15-én indult el a pest-váci vonalon az első gőzmozdonyu magyar vasutügy története.

A Közlöny szakközönsége előtt fölösleges a mindenki előtt bőségesen ismert történeti rész rekapitulálása. Mégis meg kell állanunk ennél az eseménynél és ma, amikor oly kevéssé vesznek tudomást rólunk, meg kell állapitanunk, hogy a gazdag és nagy kulturnemzetek közt is az elsők közé tartozunk, akik tudatában voltunk a vasut korszakalkotó nagy jelentőségének.

Nehéz közjogi és még nehezebb gazdasági viszonyok mellett bizonyságát adtuk annak, mennyire érdemetlenül ért bennünket 80 év mulva, hogy egy bosszumüvel megállitottak bennünket a fejlődés utján. Az a határtalan lelkesedés, amely az első vasut megindulását kisérte, hatalmas tetteknek lett rugója és oly egységes vasuti hálózatot hozott létre, amelynél csak geografiánk mutatott egységesebb képet.

A hálózatunk olyan csonka lett, amilyen csonka maga az ország. Ennél a 80 éves emlékoszlopnál fájdalmas arra a sok elvesztett, mérhetetlen áldozattal megteremtett vonalra gondolni, amelyek nagy része valódi remeke volt a vasuti technikának és a magyar akaraterőnek.

Ha igaz az, hogy az evolúciót csak megakasztani lehet, de megállitani nem, akkor hinnünk kell azt is, hogy mire az első magyar vasut centennáriumához érünk, ujra magyar lesz 22.000 km.-es szép vasuti hálózatunk!