Irta: Cséplő Ernő, a Balatoni Szövetség igazgatója

Az állami és társadalmi erők összefogtak, hogy a kincses Balatonért cselekedjenek. Nagyszabásu lépésekre határozták el magukat, amellyel megteremthetik azt a kivánatos jövőt, hogy a pompás Balatonvidék a nemzetközi idegenforgalom egyik legkeresettebb helyévé fejlődjék. Minden alapszükséglet meg van hozzá, csak a kellő akaraterő és a kellő pénz szükséges még, hogy célunkat elérhessük. A Balaton közelségében van az ország fővárosának, amelyből forgalom tekintetében bőségesen táplálkozhatik és a nemzetközi vasuti vonalak és a nemzetközi országutak révén ide lehet terelni a közfigyelmet, amely ma általános óhajtásként jelentkezik.

A M. kir. államvasutak és a Duna-Száva-Adria vasuttársaság végleges balatoni szövetkezése elkerülhetetlen. Ennek első jeleként mutatkozik a balatoni hajózásnak közösen való kézbevétele, amelynek célja megteremteni azt az erőteljes és élénk viziéletet, amelyre a Balaton hivatva van. Jól ismert dolog, hogy a vitorlázásra Európa egyetlen tava sem annyira alkalmas, mint a Balaton. Ez egymaga elégséges arra, hogy a sportemberek nagy tömegét idevonzzuk.

A megnyíló balatoni körut bekapcsolódván a nemzetközi utihálózatba, idehozza a gépkocsin járó vagyonos külföldieket, akiknek a Balaton talán ismeretlenebb, mint a távoli világrészek egyes lakott helyei. Nem lesz tehát nehéz a figyelmüket a Balatonra reáterelni és odahatni, hogy minél többen és minél gyakrabban irányitsák utikészségüket a Balaton felé. Akit pedig idegent egyszer megfogott a Balaton varázsa, nem tud attól többé szabadulni és vissza fog kivánkozni a Balaton, neki azelőtt ismeretlen, derüs tájéka felé.

A fő vendéghozó azonban, mégis csak sok ideig, mindig a vasut marad. Arra kell tehát törekedni, hogy a milliós fővárost minél könnyebben, minél gyorsabban és minél gyakrabban lehessen összekötni a Balatonnal. Az eddig ismert leggyorsabb összeköttetést a közvetlen vonatok adják, amelyek csak a fontosabb állomásokon állnak meg, míg a közbülső forgalmat kisegítő vonatokkal bonyolitják le. Ezt a rendszert a legutóbbi nyáron már ugy a m. kir. államvasutak, mint a Duna-Száva-Adria vasuttársaság egyaránt sikerrel alkalmazták és hisszük, hogy a jövőben még inkább fogják gyakorolni.

Ezzel a Balaton legtávolabb eső helyei is közelebb hozatnak a fővároshoz, mig a helyi forgalmat a motoroskocsik vagy az ezeket helyettesitő, gyorsmozgásu kis vonatok és a Duna-Száva-Adria által járatott sinautóbuszok nagy sikerrel és közmegelégedésre bonyolitják le.

A Balaton két partján futó vasuti vonalak szerves egységbe való hozatala felette kivánatos. Amint a két vasuttársaság megtudott állapodni a balatoni hajzóás kérdésében, szükséges, hogy megtalálja az érintkező pontokat a főváros és a Balaton viszonylatában mozgó vonatokra nézve is. Régi óhajtás a balatoni összérdekeltségnek, hogy egyes vonatok a Balaton mellett körbe járjanak.

Erre a két vasuttársaság könnyü és kedvező megoldást találhat anélkül, hogy ujabb, nagyobbszabásu beruházásra kellene gondolnia.

Az utast a forgalmi eszközök szaporithatják. A jó közlekedés mellett az utasok száma állandóan növekedik, a célszerűen utazási lehetőségek pedig visszafejlődést teremtenek. A m. kir. államvasutak és a Duna-Száva-Adria vasuttársaság élén álló, lelkes és nagynevü férfiak cselekedetei azt bizonyítják, hogy szeretettel gondolnak a Balatonra és minden célszerű és alkalmas módot szívesen megragaadnak, ha a Balaton fejlődéséről van szó, s ezzel a vasutintézetek üzleti érdekeit is szolgálják.

Az a remélhető megértés és jó viszony, amely már ma is fennáll a két vasuttársaság között és amelyet erősiteni a kincses Balaton érdekében nagy hazafias és közgazdasági feladat, arra kell hogy irányitsa az intéző köröket, mivel szolgálhatják még hathatósabban ennek a természeti szépségekben gazdag vidéknek az érdekeit. Önkéntelenül is arra kell gondolni, hogy a Balaton utasforgalma érdekében egyszerűvé volna kívánatos kovácsolni a két intézményt, ha csak elszámolási alapon is.

Ennek a keresztülvitele érdekében az lenne a kivánatos, hogy ugy a keleti pályaudvarról, mint a Duna-Száva-Adria budai állomásáról ugy indittassanak a Balatonra menő vonatok, hogy Kelenföldön egy vonattá alakuljanak, amelyek Székesfehérváron át közlekedve Szabadbattyánnál ismét kettéváljanak. Az egyik vonat menne a déli parton, a másik futna az északin és átkanyarodva Balatonszentgyörgynél, az ellenkező oldalra, Szabadbattyánnál ismét összetalálkoznának, együttfutnának egész Kelenföldig, ahol a két vonat elválva, hazatérne kiindulási pontjára.

Talán a közönség belenyugodnék abba is, ha a balatoni vonatokat mind Budáról inditanák, hisz az utasok jelentékeny része ugyis a budai részeken száll fel. A pesti oldalnak a Dunához közel lakó utasai ép ugy jöhetnének a budai állomásra, mint a keleti pályaudvarra. A balatoni utas szivesen választja majd a rövidebb és olcsóbb utat, amelyre magától is reájön és a balatoni forgalom elterelődik a keleti pályaudvarról, amelynek méretei amugy is nehezen tudják lebonyolitani az olyan nagy tömegforgalmat, mint amilyen a Balatonnal kapcsolatosan várható. Különösen akkor, hogyha a vasutintézetek az olcsó kiránduló vonatok intézményét nemcsak meghagyják, hanem fejlesztik is.

A fél Budapestet le lehetne vinni a Balatonra ünnep- és vasárnapokon, amely szeret kirándulni, csak a közlekedési eszközök tegyék lehetővé, hogy a szerényebb gazdasági viszonyok közt levők is utazhassanak. Az utasközönséggel könnyü megszerettetni a Balatont és a vasutintézetek jól felfogott feladata, hogy miként oldják meg a kérdést akként, hogy az utasközönséget vonzzák, anélkül, hogy a vasutintézeteknek erre különösebb áldozatokat kellene hozniok.

A nagy Baross Gábor sugáralakuan vitte be az ország minden vasutját a városba s ezzel megteremtette a nagy Budapestet. Azonban ez a körülmény a Balaton fejlődésének éppen nem kedvez, a dunántuli városokból a Balatonra való utazás a lehető legrosszabb. A m. kir. államvasutakra hárul a feladat, hogy külön motoroskocsi járatokkal közel hozza a Dunántul városait a Balatonhoz.

Ezzel a Balaton népszerüsége és forgalma óriási módon fejlődhetik, mert a népes vidéki városok és fürdővendégek tömegeit ontják, ha a gyors és célszerü járatok létesülnek. Ezek hiányában pedig az utasforgalom ma a lehető legcsekélyebb. A rendelkezésre álló statisztikai adatokból világosan be lehet bizonyítani, hogy a Balaton utasforgalma azokból a helyekből táplálkozik, amelyeknek célszerű a vasuti összeköttetése.

Amikor a balatonvidéki vasuti vonalat megnyitották, a m. kir. kormányt képviselő kereskedelemügyi államtitkár beismerte, hogy hiba történt azzal, hogy a balatonvidéki vasuti vonal végállomása Tapolcára került. A tapolcaiak ugyan azt mondják, hogy községük a Balaton mellett van, azonban ez az állitás még sem nevezhető egészen helytállónak. Az államtitkár megigérte, megfontolás tárgyává teszik, hogy a hiba kijavíttassék és a vasuti vonal végállomása Keszthelyre kerüljön.

Ma, amikor a Balatonért minden tényező síkra száll, többszörösen elérkezett az ideje annak, hogy ez az épitési hiba kiküszöböltessék és a balatonvidéki vasuti vonal Badacsonylábdinál tovább épitve, a szigligeti gyönyörü partvonalon, Balatonedericsnél kapcsolódjék bele a Keszthely felé menő vonalba, amelyre nézve kivánatos lenne ennek a vonalnak Balatonszentgyörgyig való elsőrangusitása is.

Ezzel a balatonvidéki vasuti vonal egyéb épitési hibáinak a kiküszöbölésével, igazi gyorsvonatok járhatnának a Balaton mindkét partján, amelyek nyomában megteremtődnék mindaz, ami még hiányzik. A jó vasuti összeköttetés hozná az idegenforgalmat, ennek a tudata ösztönözné a vállalkozókat és egyéb érdekelteket a balatoni beruházásokra.

A még hiányzó fényes szállók, éttermek, fürdő- és játékhelyek egymásután alakulnának, hogy a pénzes idegenek idetalálva, itthagyják keresetüknek, jövedelmüknek azt a részét, amellyel eddig más idegenforgalmi vidékek népét gyarapították. Ennek a hatalmas nemzetgazdasági célnak az érdekében szeretettel kérünk mindenkit, aki erre illetékes, fogjanak össze és mutassák meg, hogy az akaratot követi a cselekedet.