Egy decemberi napon távirat érkezett a Duna-Száva-Adria Vasut bécsi központi igazgatóságához. A táviratot a jugoszláv kir. kormány küldte és értesítette abban az igazgatóságot, hogy a jugoszláv területen futó vonalait másnaptól, január 1-től kezdve államosítja.

Igy egyszerűen, táviratilag. Magyarországon régebbi keletű ez a kérdés, mint a legnagyobb horderejű közlekedési problémák akármelyike és ha nem is távirat radikális formájában, de a kereskedelemügy miniszteri leirat keretében úgy látszik, most végső megoldáshoz jut.

Ennek az évnek tavaszán már azokat a nyomtatványokat is elkészítették, amelyek a D. V. átvételével kapcsolatban lettek volna szükségesek, az átvétel azonban az utolsó pillanatban elmaradt, újabb tárgyalás vált szükségessé, míg végre a minap megérkezett a Déli Vasúthoz Kenéz Béla kereskedelmi miniszter leirata arról, hogy a MÁV julius hó elsejével átveszi a D. V. kezelését.

Nehéz hozzászólni az államosítás kérdéséhez. Amikor államosításról beszélünk, természetesen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy 1968-ban menne át a D. V. az állam tulajdonába, az engedélyokiratban, illetőleg a római egyezményben megállapított háramlás következtében. 3.450.000 aranyfrankot eddig is a magyar állam volt köteles kifizetni, ha a bevétel után évente nem mutatkozott a 22,5 százalékos felesleg. Amikor tehát a vasutat a MÁV veszi át, akkor ez együtt jár bizonyos bérfizetési kötelezettséggel. A tehertételeknek azonban különböző ellentételeik vannak.

A személyzet problémája érdekli elsősorban a közlekedési világot. A téli megváltási tárgyalás alkalmából a MÁV részéről ígéret hangzott el arra, hogy figyelembe veszi a kisembereknek a helyzetét, akiket életberendezkedésük egy bizonyos helyhez vagy vidékhez köt. Arról ugyanis, hogy akár egy embert is elbocsássanak, nincs szó, de a római egyezmény következtében, ahol az állam kötelezettséget vállalt az egész létszám átvételére, nem is lehet.

Egyébként kizártnak tarják a vasúti szakemberek, hogy októberben nagyobb arányú változtatás legyen a személyzet körében. A Déli Vasútnál ugyanis arra gondolnak, hogy az ez évben előreláthatóan jóval nagyobb mértékű balatoni forgalom lebonyolítását a régi, begyakorlott munkaerőkre bízzák és a beosztási reformokat csak ősszel hajtják végre. Akkor kerül sor a D. V. jelenlegi igazgatóságában dolgozó 400 kisebb-nagyobb tisztviselőnek a MÁV igazgatóságába, vagy pedig a budapesti üzletvezetőségbe való beosztására.

A régi nyugdíjasoknak 1923 óta a D. V. mintegy másfélmillió pengőt fizetett ki évenként. Ez az összeg a bécsi központi igazgatóságot terheli, de erre eddig még semminemű törlesztés nem történt. Kérdjük, hogy ezt az összeget megfizetik-e a bécsiek és eleget fognak-e tenni a római egyezmény rendelkezésének azzal, hogy a régiek nyugdíjalapját létesítik? A mai nyugdíjasoknak évenként fizetendő összeg mintegy (régi és új) 4.670.000 pengőt tesz ki.

Felmerült az a terv is, hogy a MÁV azoknak a délivasutiaknak a számára, akiknek csak 3 évük van hátra a teljes szolgálati időhöz, ajánlja fel nyugdíjba vonulásuk esetére a teljes nyugdíjat. Nem látszik valószínűtlennek, hogy ez a terv megvalósul, noha kétségtelen, hogy a vasútra átmenetileg némi megtakarítás származnék ebből.

Az ügykörök tekintetében kétségtelen, hogy a D. V. ma működő osztályai három kivételével az államosítással elvesztik különálló jellegüket. A személyzeti és jogügyek intézése egységesen fog történni. Annak nincs értelme, hogy a tarifa-kérdésekkel külön délivasúti osztály foglalkozzék. A gazdasági osztály anyagbeszerzési feladatait is természetesen az Államvasut G. osztálya látja majd el és a pénzügyi osztály teendőit sem kell külön keretbe foglalni. A vontatási, forgalmi és pályafentartási osztályokkal bizonyos átmeneti időre számítottak, de úgy látszik, hogy ez a három osztály is a többiek sorsára jut, mert az Államvasutaknak nincs szándékában átmeneti idő közbeiktatása.

A beruházási adósságok fejében 3 millió pengő terheli a Délivasutat. Ezt az összeget dollárban vették fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól. Ennek az évnek elején kellett volna az első törlesztést eszközölni. A D. V. azonban csak a kamatokat fizette meg, a tőkét nem tudta törleszteni. 82.378 pengőt a D. V. a Balatontavi Gőzhajózási Rt.-ba fektetett. Ennek a társaságnak a részvényei most a D. V.-tól az Államvasutak tulajdonába kerülnek. A Mavart-nál szintén több százezerpengős érdekeltséget vállalt a D. V. Külön fejezetet kell szentelni a Dévart-ügynek.

Az épületek felhasználására vonatkozóan tervek merültek fel. Az egyik gondolat szerint a D. V. igazgatósági épületében a jövőben a MÁV a tömegmunkákat végeztetné, tehát a statisztikai munkát, esetleg ide tennék át a leszámoló irodát, az öregségi és rokkantsági reszortügyeket. Ha a Teréz-körútról ide helyeznék át a leszámoló hivatalt, a Teréz-körúti épületet pedig átalakítanák szállodának, - ez esetleg jövedelmező megoldás lenne.

A Déli Vasut deficitje egészen friss keletű. Az 1930-as üzletévet kb. 20.000 pengő eredménnyel zárta a vasút, az 1931-es üzletévnek azonban már 6 millió pengő deficitje van, illetve ennyi a vasút tartozása és adóssága, amelyre nem nyujtottak fedezetet a bevételek. Ebben természetesen a 3 millió pengő beruházási kölcsön is bennfoglaltatik. A zárszámadás még nem készült el az 1931. évre, de rövidesen kész lesz, mert június 22-én tartja a vasút közgyűlését.

Amikor egy néhány intézmény önálló élete lezáródik, nemcsak a jelen, hanem a mult is felgöngyölödik. A D. V. multjában lehet szép eredményes és fejlődésteljes munka közepette rosszul sikerült tranzakciókat felfedezni. A tőzegtermelés üzleti eszméje nem vált be. Egy évtized óta rozsdásodnak a drága pénzen megvett gépek Sávoly község mellett, elhagyatva állanak a házak, amelyeket a tőzegkitermelés céljából építettek.

Százötvenötezer pengőbe került a Déli Vasútnak az úgynevezett Krausz-féle tétel. Nyolc vagón elveszett áruért kötelezték a Déli Vasutat ennek az összegnek a megfizetésére közvetlen a háboru után. Ezt a pénzt a magyar D. V. fizette ki a felpereseknek. Márpedig a 155.000 pengőt a Bécsben székelő D. V. igazgatóságának kellett volna kifizetnie.

A magyar D. V. azonban, majdnem mondhatnók gavallérosan teljesítette a kifizetést. Azóta is követeli ezt a pénzt a központi igazgatóságtól, az eredménytelenséghez képest tiszteletreméltó kitartással. Az államnak módjában lesz ezt az összeget az ellentételek közé beállítani és mint javunkra szolgáló befizetést kompenzálni.

Az ismeretes tragikus autószerencsétlenség ügyében havi 700 pengő kártérítésre kötelezte a tábla a Déli Vasutat a Budaházy gyermekek javára, havi 600 pengőt kell fizetni Dánér Béla ittmaradottjának és ezenfelül kell venni egy új autót az összeroncsolt autó helyett. A kárösszegnek csak 40 százaléka terheli a vasutat, a többit a Magyar Magánvasútak Kárbiztosító Szövetkezete viseli, amelynek az üzleti pozícióját közelről érinti a D. V. államosítása. A kárbiztosító szövetkezetnek ugyanis a MÁV kivételével valamennyi vasút tagja. A D. V. kiválása azt jelenti, hogy elveszti egy ügyfelét, aki a kárösszegek 40 százalékát fizette.

A betegbiztosító intézet cca 6-700.000 P megtakarított vagyonát a D. V. az utolsó három hónapban elköltötte, illetve az alkalmazottak illetményeinek fedezésére fordította. Ez a körülmény igen nagy feltűnést kelt, mert hiszen ezt az összeget a tagok és családtagok által igényelhető járulékokból spórolták össze. De ettől eltekintve a D. V. alkalmazottai mindenkor örömmel gondoltak arra, hogy már mint államvasútiak ezzel a nagy összeggel a MÁV legmodernebbül berendezett, de jelenleg még deficittel küzdő „Betegbiztosító Intézetének” segítségére fognak sietni.

Ha idéztük a vasút balsikerű vállalkozásainak egyikét-másikát, ezt csupán a terhek számbavétele céljából tettük és ez nem homályosítja el az érdemeket, amelyeket a D. V. a magyar közlekedés és a gazdasági élet fejlődése, a magyar ipar pártolása, az idegenforgalom emelése terén szerzett.

Nem parentáljuk el, nem tartunk felette gyászbeszédet, mert úgy érezzük, hogy a Déli Vasútnak új korszaka nyílik meg az Államvasútak kezelésében. Ha a MÁV urai ezt az intézkedést rentábilisnak és időszerűnek találták: az új birtokost, a MÁV-ot azzal a reménnyel és várakozással üdvözüljük a Déli Vasút élén, hogy be tudja váltani ehhez a nagyjelentőségű intézkedéshez fűzött reménységeket a magyar közgazdaság érdekében.