A Magyar Vasuti és Hajózási Klub tanulmányutja

Irta: Bartók Lipót

Kirándulótársaságunk 1934 szeptember 5-én indult el az érdekesnek ígérkező útra. Előzőleg három napig egyfolytában esett az eső, de az indulás napján kiderült az ég, gyönyörű verőfényes nap volt s a szép időjárás végig kitartott mellettünk, ami már egymagában biztosította a sikert.

Délután 5 órakor már együtt volt a társaság s a gyönyörűen fellobogózott "Erzsébet királyné" nevü luxushajóra szállt. A MFTR Eötvös-téri állomásán búcsúztatásunkra megjelent a hajózási társaság részéről annak vezérigazgatója, klubunk alelnöke dr. Domony Móric miniszteri tanácsos, Komarniczki Gyula dr. miniszteri tanácsos, igazgató, Langsch József dr. igazgató, Nádas Viktor kormánytanácsos, főfelügyelő, Simkovits Sándor vonalfőnök, Vasváry Lajos kapitány, a Nemzetközi Hálókocsi Társaság részéről (mely a hajón ellátásunkról gondoskodott) Ludwig Alfréd osztályfőnök és a kirándulók számos hozzátartózója.

Mikor az impozáns hajó a Rákóczi induló hangjai mellett indult, a sétafedélzetén egybegyűlt társaságunk kalap- és kendőlobogtatással vett búcsút a parton állóktól. Ezután mindenki elhelyezkedett kabinjában és este 7 órakor a pazarul kivilágított díszes étteremben, a rendezőség által már előre kijelölt helyeket elfoglalva, vacsorához ült a társaság. A hajó parancsnoka, Helvey Aladár, valamint a MFTR képviseletében velünk utazó Grams Oszkár főintéző és Csilling Antal hajóellenőr szintén közöttünk foglaltak helyet.

Nevezett urak és a hajó tisztjei az egész úton lekötelező előzékenységgel fáradhatatlanul magyarázták a sok látnivalót és minden ügyes-bajos dolgunkban a legnagyobb készséggel állottak rendelkezésünkre. A Wagon Lits kiszolgáló személyzetéről is csak a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk. Hogy az ellátás kitűnő és bőséges volt, ez a Wagon Lits-nél csak természetes.

A vacsora egyúttal ismerkedő-est volt. A MFTR képviselője felolvasta a résztvevők névsorát, nemsokára már élénk társalgás folyt az utasok között. Az "Erzsébet királyné", mely hosszabb időre második otthonunk volt, igazi luxushajó. Díszes étterme, kényelmes dohányzó- és játéktermei, a sétafedélzeten zuhanyfürdő, strandoló és napozó lehetőségek, mind a kényelemnek szolgáltak. Modern rádiófelszerelése révén a hajóút egész tartama alatt tájékozást nyertünk a hazai és külföldi eseményekről, a jól felszerelt hanglemezműsora pedig változatos szórakoztató- és tánczenét nyujtott. Az asztali tenniszjátékot is számosan vették igénybe.

Másnap reggel a társaság legnagyobb része már fürdőtrikóban vagy pizsamában jelent meg, megkezdődött a strandolás és zuhanyozás. Délelőtt elhaladtunk Újvidék (Novisad) mellett. A Duna jobbpartján, Újvidékkel szemben, láttuk Pétervárad jó állapotban levő erődítményeit, melyek a magyar-török harcokban nagy szerepet játszottak. Azután következett Karlóca, a görö-keleti patriarcha székhelye. Délután 4 órakor Zimony mellett, a Duna és Száva összefolyásánál elénktárult Beograd, a jugoszláv főváros.

Minthogy hajónk itt este 10 óráig vesztegelt, a délutánt Belgrád megtekintésére fordítottuk. Ki autón, ki gyalog nézte meg a széles fasorokat, impozáns középületeket (Konak, Parlament, stb.). Az utcán lüktető, pezsgő élet. A király fiának születésnapja van, zászlódísz az egész városban, katonai zenekarok bejárják a főbb utcákat. Megtekintettük a régi vár bástyáira épült gyönyörű parkot (Kalimegdan) és villanyos vasúttal kirándultunk az impozáns Topcider ligetbe, a király monumentális nyári kastélyához.

Estebédre visszatértünk a hajóra. Vacsora után siettünk lefeküdni, mert reggel 7 órakor hajónk már a Kazánszoros bejáratához ért. Ez a látvány minden fantáziát felülmúl. Ómoldova után következnek a legszebb tájak: Az aldunai zuhatagok, a felső- és alsó Kazánszoros és a Vaskapu. Ez a körülbelül 120 km. hosszú folyamszakasz természeti szépségekben, vadregényességben olyan gazdag, változatos, méreteiben oly grandiózus, hogy azzal semmiféle folyam völgye nem versenyezhet. A nagy Kazánszoros bejáratánál, a Duna közepén, mintegy őrként emelkedik ki a Babakáj kőszirt, a jobbparton pedig a törökök legyőzéséről híres Galambóc várának, a baloldalon pedigLászlóvár festői romjait látjuk. A folyam azután 100 méterre összeszűkül, kopasz sziklafalak közt haladunk.

Tajtékozva rohan a folyam a zuhatagokon keresztül. Innen hajónkat már egy szerb állami kormányos vezeti, mert a szeszélyes folyam meneteit csak ez ismeri. A szabályozásnál félig lerobbantott Greben hegyfok 1000 méterről 400 méterre szorítja össze a folyót, miáltal rohamos esés áll elő. Ezen akadály legyőzése után a folyó 2000 méter szélességben tószerűen elterpeszkedik. Magában a Kazánszorosban néhol 80 méternyire szűkül össze. Az átutazás impozáns természeti képeket nyujt. A hegyek és óriási meredek sziklák közvetlenül a parton 1000 méter magasságig emelkednek. A felső Kazánszorosnál a balparton kezdődik a Széchenyi István gróf által tervezett s a róla elnevezett Széchenyi-út, a jobboldalon pedig látjuk a Traján római császár által épített Traján-út romjait.

A felső Kazánban a Széchenyi, az alsó Kazánban Traján császár emlékét megörökítő emléktáblát látjuk. A szorosokból kiérve, nemsokára Orsovára értünk, majd Ada-Kalen szigete mellett elhaladva - melyet a visszautazásnál tekintettünk meg - a Vaskapu-csatornához értünk. Itt várnunk kellett míg az alulról jött hajó keresztülment, mert itt két hajó egymás mellett nem haladhat el. A két és fél km. hosszú Vaskapun (a Duna egész felületén kiálló sziklák) a folyam közepén a szabályozás folytán csatorna vezet keresztül, mely mindkét oldalon kőgáttal van ellátva. Csak e csatornán mehetnek át a hajók. Turn-Severin után lassan eltávolodnak a hegyek, a Duna jobbpartja itt már Bulgáriához tartozik.

Vidinnél másfél órára kiszálltunk. Vidinben, melynek vára egykor a török uralom támaszpontja volt, egy magyar pap vezetése mellett megnéztük a vár romjait és azt a házat, melyben Kossuth Lajos Törökországba való menekülése előtt lakott. Folytatva útunkat, másnap reggel már Rusztsuk (Roussé)-ba, hajóutunk végállomására értünk. Három nap alatt közel 1200 km-nyi utat tettünk meg. Rusztsuk-ban mely Sofia után Bulgária legnagyobb és legszebb városa, átszálltunk a bolgár államvasútak gyorsvonatához csatolt, részünkre fenntartott két Pullmann-kocsiba és Várnára utaztunk.

Miután a vonat étkezőkocsijában megebédeltünk, délután fél 3 órakor érkeztünk a szépen fejlődő bolgár tengeri fürdőre. Csodás strandfürdőjében sokan megfürödtek, mások a város modern utcáin sétáltak. Este 7 órakor felszálltunk a bolgár hajózási társaság "Tzar Ferdinand" tengeri hajójára, mely bennünket a Fekete-tengeren át Konstantinápolyba vitt. A "Tzar Ferdinand" állítólag luxushajó, a luxusból azonban semmit sem láttunk. A kabinok és az ellátás is jóval mögötte maradt az "Erzsébet királyné" hasonló szolgáltatmányainál. A tenger ugyan nem volt egészen nyugodt, de társaságunk elég jól töltötte az éjszakát. Szeptember 9-én reggel 8 óra után érkeztünk a Bosporus bejáratához.

Mindenki a fedélzetére sietett, hogy a 31 km. hosszú tengerszoros szép panorámáját élvezze. Úgy az ázsiai, mint az európai parton egymás mellett sorakoznak a szebbnél-szebb nyaralók, a szoros dombjain regényes várromok láthatók. Egy fordulónál egyszerre szemünk elé tárul Konstantinápoly gyönyörű látképe, a világ legszebb panorámája. Azt a látványt, amit hajónkról élveztünk, leírni nem lehet. A város felséges fekvése, bizarr épületei kiemelkedő mecsetjei, karcsú minaretjei megbűvölik a szemlélőt.

A magas hegyoldalak, amelyeken a város épült, szinte ráfekszenek az Arany Szarvra, melyet ezernyi bárka, csónak és motoros lep el. A Bosporus jobbpartján egymásután sorakoznak a külföldi követségek nyári palotái, köztük a magyar is. Majd az Achmed szultán által 1850-ben építtetett Doma-Bagtsche márványpalota tűnik fel. A konstantinápolyi széles öbölben óriási tengerjáró hajó közt haladva, az Arany Szarvat áthidaló Újhíd előtt, a Galata-parton 10 óra után kötött ki hajónk.

A három és fél napi kellemes hajóút után, szeptember 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor, hajónkról ismét megpillantottuk Budapest napfényben úszó panorámáját és büszkén konstatáltuk, hogy bátran felveheti a versenyt az Istanbuli látképpel. Az "Erzsébet királyné" a Rákóczi-induló hangja mellett kötött ki az Eötvös-téri hajóállomáson, hol a hozzátartozók sokasága éljenzéssel fogadta a kiránduló társaságot.