George Stephenson (Wylam, 1781. június 9. – Derbyshire, 1848. augusztus 12.) angol mérnök, a gőzmozdonyos vontatás tökéletesítője. Gőzmozdonya 1435 mm-es nyomtávval rendelkezett, és ez a nyomtáv a mai szabvány.

1781. június 9-én egy szegény bányász második fiaként látta meg a napvilágot Wylam városban. Apja bányában dolgozott, a vizet kiszivattyúzó gőzgépet kezelte, így a fiú útja is a mélybe vezetett, ahol hamar megismerkedett a gőzmasinával. Hamarosan kísérletezésbe kezdett, az 1815-ben konstruált biztonsági bányászlámpa után olyan gőzhajtású jármű tervezésébe fogott, amely az akkoriban feltalált, peremmel ellátott öntöttvas síneken teherszállításra is alkalmas

Első "műve" az 1814-ben készült Blücher ugyan mai szemmel kezdetlegesnek tűnik, de ez volt az első olyan jármű, amely a Stephenson által úttörőként alkalmazott peremes kerekeinek köszönhetően a síneken maradt, és 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni.

George Stephenson 1822-ben meggyőzte az északkelet-angliai Darlington és Stockton környékének bányatulajdonosait, akik vasutat akartak építeni a szén szállítására, hogy az általa tervezett gép nagyobb teher szállítására alkalmas, mint a lóvasút. A parlament által nehezen elfogadott törvény személyek szállítását is lehetővé tette a 14 kilométeres, jelentéktelen szárnyvonalon, ahol a világ első vasúti hídja is megépült. A sínek nyomtávja 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez a mai normál nyomtáv.

A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-én került sor, Stephenson Rocket nevű gőzmozdonya 38 kocsiban 600 utast szállított helyenként óránként 24 kilométeres sebességgel. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy az ember a lónál gyorsabban utazott.

1858-ban megnyitották a Liverpool-Manchester vasútvonalat és a vasparipa elindult világhódító útjára. Hamarosan Amerikában és Európában is gőzerővel kezdtek vasutat építeni, megkezdődött a vasút korszaka.