Dtum
Login with Facebookk
1903 | December

Mommsen Tivadar - 1817 - 1903

Németország azt a vezérszerepet, melyet félszázad óta Európa népei között játszik, nem csak nagy államférfiainak, hadvezéreinek, nemcsak óriási mértékű gazdasági fellendülésének köszönheti, hanem a nagy tudósok ama fényes seregének is, a kik ép oly vezérei voltak nemzetünknek a szellemi élet tiszta légkörében, mint Bismarck és Moltke a politikában és a csatamezőn, s a kik ép ez időkben, úgyszólván egyszerre, rendkívül nagy számban működteka tudomány csaknem minden terén. E nagyok közűl az utolsó s a legnagyobbak egyike, Mommsen Tivadar, a római régiségtudomány halhatatlan búvára, most halt meg, november napján.


Mommsen késő öregkort, 86 évet élt. 1817-ben született az akkor még Dániához tartozott Schleswig tartomány Garding nevű községében. Apja evangelikus pap volt. A kieli egyetemen jogot tanúlt, aztán Olasz- és Francziaországban utazott. Hazatérve 1848-ban Rendsburgban lapszerkesztő lett s szülőföldjének a német birodalommal való egyesitéséért küzdött.

 

Közben kiadta első tanúlmányait, a melyek alapján csakhamar meghivták a lipcsie egytem jogi karához rendkivüli tanárnak. Az 1848 és 49-iki politikai mozgalmának való részvétele miatt a szász kormány elmozdította állásától, mire Svájczban telepedett le, mint a zürichi egytemen a római fog tanára, a honnan nemsokára a boroszlói egyetemre ment át ugyanolyan minőségben. 1858-ban a már akkor nagyhírű tudóst a berlini egyetemre hivták meg a római történet tanárának s itt maradt élete végéig.


Leghíresebb s legnagyobb hatású műve a "Római történet", melynek első három kötete Caesarig viszi tárgyát, a negyedik, a császárok kora, sohasem készült el, az ötödik pedig a provincziák történetét tárgyalja. Kevés újabbkori tudományos történeti mű keltett akkora szellemi mozgalmat, mint Mommsen e munkája.

 

Az akkori hagyományos konzervativ tudós iskola hevesen támadta, a közönség mohó érdeklődéssel olvasta, úgy hogy egész sereg új kiadást ért meg s mondhatni kedves olvasókönyvévé vált a német népnek. Magyarra Toldy István fordította s az Akadémia adta ki. Róma bonyolult állami életét, annak sokféle szerveit, e szervek működését, a szereplő személyeket senki se rajzolta élethivebben, jellemzetesebben, mélyebb történeti és lélektani érzékkel mint Mommsen.

 

Oly világosan látta a régmult idők politikai állapotait, pártjait és pártküzdelmeit, a szereplő személyek egyéni politikai czéljait és érdekeit s oly meggyőző szemléletességgel állította ezeket az olvasó elé, hogy műve olvasásakor mint egy megragadó, nagyszerű dráma folyik le Róma története szemünk előtt.

 

Az egyes történeti alakok jellemzése a történetirás megannyi igazgyöngye; e tekintetben, például Ciceróra mondott élet itélete s Caesar iránti bámulata miatt, sokat támadták annak idején, elfogultsággal, subjectivitással vádolták, az azóta végzett kutatások azonban számtalan esetben igazolták Mommsent. Az előadás a római államjognak, az állami és társadalmi szervezetnek és intézményeknek páratlanul pontos és részletes ismeretéről tanuskodik s e mellett mentes tud maradni attól az egyoldalúságtól, mely a történelmet mint az államgépezet mechanikai működését hajlandó felfogni.

 

Hasonló méltánytalanságban részesülnek a történelmi események gazdasági okai, az irodalom nagy történeti fontossága. A laikus olvasóra Mommsen e műve olyan hatást tesz, mint egy nagy történeti fontossága. A laikus olvasóra Mommsen e műve olyan hatást tesz, mint egy nagy művészi alkotás, a szakember pedig, a ki kritikával, a forrásokkal egybevetve olvassa, eltelik tisztelettel és csodálattal az ismeretek roppant tömegének s a rajtuk való uralkodás biztosságának láttára.

 

A mű ötödik kötete, mely 1885-ben jelent meg, egész új irányba vezette a római történet kutatását, midőn a kuszált és töredékes adatokból összeállította életteljes képét mindazoknak a nemzeteknek és országoknak, melyek egykor mint provinczikák, Róma világbirodalmában egyesültek. Mommsenig Róma története úgyszólván kizárólag a városnak és Itáliának története volt; ő figyelmeztette a tudós világot először igazi nyomatékkal arra, hogy a fővárostól messze, a gyarmatokban is folyt élet és pedig nem kevésbé élénk, a mai népnek történetére nem kevésbé fontos élet.

 

Mommsenben a "Római történet" megírásakor a nagy tudóssal az irói stil nagy művésze is egyesűlt s ez is hozzájárult ahhoz a rendkívüli népszerűséghez, melyet könyve a német olvasóközönség körében elért.


Hasonló nagy fontosságú műve a"Római államjog". A római állami élet számos tétele ismeretes volt már Mommsen előtt is, római államjogról azonban előtte beszélni is alig lehetett. Ő volt az első, a ki nemcsak összegyüjtötte, hanem jogi rendszerbe is foglalta mindazt, a mi jogi elv és részletes intézkedés a római közélet teréről fenmaradt. Mommsen éles szeme belátott az állami intézmények belső logikájába s így alkotta meg nagy rendszerét, a milyet a régi rómaiak maguk sem foglaltak soha össze.


E két hatalmas mű azonban még csak egy része Mommsen óriási arányú munkásságának. Nagysága jórészt ép abban áll, hogy nem csupán a politikai történetet vette figyelembe, hanem az egész régi Rómát tette tanulmányai tárgyává, a római szellemet, a mint az államban, a társadalomban, az irodalomban, művészetben, a nyelvben, a jogban, a közgazdaságban, katonáskodásban nyilvánult.

 

Ezért nem szabad egyedűl történetirót látni benne, mert ép oly nagy régiségtudós és nyelvtudós is volt. Kisebb-nagyobb tanulmányainak szinte beláthatatlan sorában (csaknem ezer művet irt, körülbelől 30,000 nyomtatott oldalon) a római régiségtudomány minden ágából találunk olyan munkákat, melyek a tudomány egy-egy nagy lépését jelentik előre.

 

Sokszor egy két-három lapnyi értekezése nagyobb jelentőségű, mint megannyi terjedelmes kötet. Az epigraphiának, a római feliratok kutatásának fontosságát ő ismerte fel először a maga teljes jelentőségében. Előtte e feliratokra nem sok ügyet vetettek, a mi közülök ki volt adva, oly hibás volt, hogy a kutató alig vehette hasznát.

 

Mommsen belátta, hogy a római állami és magánélet a feliratok felhasználása nélkűl nem ismerhető meg, mert a fenmaradt irdodalmi művek erre csak töredékes útbaigazítást nyujtanak. Csak a feliratokból lehet kibetűzni az állami igazgatás aprólékos részleteit, melyekről az írók hallgatnak, a jogi elveket, melyekre az irók csak czéloznak, a katonai szervezetet, a szereplő történeti személyeket, a köznapi ember magánéletét.

 

Ezért Mommsen, eleinte közönynyel küzdve, a maga erejéből, később a berlini tudományos akadémia támogatásával megkezdte a feliratok gyűjtését és kiadását. Az ő kezdeményezésére s az ő elvei alapján keletkezett a latin feliratok gyűjteménye: a "Corpus Inscriptionum Latinarum" tizenöt óriási kötete, a római történet e legnagyobb szabású és legfontosabb forrásműve, melynek jelentékeny részét ő adta ki. A latin nyelvészetnek a régi itáliai nyelvjárások felderítésével tett megbecsűlhetetlen szolgálatot ifjabb korában írt tanulmányaival.


Mommsen úgyszolván utolsó lehelletéig foglalkozott politikával is. Erős nemzeti érzelmű, igazi német volt; liberalizmusa nem egyszer juttatta éles összeütközésbe Bismarckkal. 1873-1882-ig tagja volt a porosz képviselőháznak, azóta hirlapok, folyóiratok útján szólt hozzá egyes politikai kérdésekhez, még néhány hét előtt is jelent meg czikke az angol folyóiratban.

 

A magyar tudomány is köszönettel tartozik Mommsennek, nemcsak személyes hatása miatt, melyet tudósainkra tett, hanem azért is, mert a hazánkban, a régi Pannoniában s Dácziában fenmaradt római-kori feliratokat régebben ő adta ki s e czélból több ízben járt Magyaroroszágban. Ő lelkesítette a magyar régészeti tudomány egyik úttörőjét, Torma Károlyt tudományos kutatásai megkezdésére; az ő buzdítása és példája sokat tett arra, hogy tudósaink a magyarországi római korbeli emlékek és kivált a feliratok fölkutatásával fokozottabb mértékben foglalkozzanak.


A német nemzet szellemi életének egyik vezéralakját, tudományos patriarkháját látta Mommsenben, a kiben faja legnemesebb tulajdonságai testesűltek meg. De osztatlan tisztelettel néztek rá a külföld népei is, mert Mommsen azok közé tartozott, a kik sokkal nagyobbak, hogy sem csupán egy nemzetéi legyenek. Az egész világéi azok az igazságok, melyeket hosszú életének páratlan szorgalmú munkájával felkutatott.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98