Dtum
Login with Facebookk
Blog
2008|11|01

Az írástudók ájulása

Szerző: Szabó Ágnes

Azt tartjuk a magas kulturáról, hogy egyetemes, emberi értékeket őriz és közvetít. Szép.
Jól esik a kultúrára így gondolni. Örök védőháló a világ gonosz erőivel szemben. Általa őrizhetjük meg emberségünket… etc, etc. Az irodalom a humánum ormaira szökell és pajzsként feszül a szenvedő milliók fölé: kiáll az emberért az embertelenségben. Igen, eljött az irodalmi váteszek, a líra fölkent, dörgő hangú papjainak az órája, kiáltásuk bezengi Európát: Megállj, pusztító szörnyeteg, megállj, Armageddon: a béke rettenthetetlen harcosai vagyunk, rontásod megtörik acélos akaratunkon, erkölcsi erőnk ércfalán! Nem félünk tőled, Sátán!

De ó, régi szelíd ideáink, ti is emlékké nemesedtek... Mert ama kultúra, melyről fentebbb merészeltem hebegni valamit, az a magas-magasabb sőt legmagasabb kultúra úgy hullt le róluk, mint másról ruha a boldog szerelemben. (Ő ekkor még csak 9 éves.) Szomorú dokumentáció sereglik alant - mint Ali seregei Drégelynél. Csakhogy itt most se Szondi, se vár...

Nagyon nem akarom elvenni a kedvét senkinek, ezért csak egy-egy rövid pillantásra invitálom Önöknek. Ezeket a szövegeket persze már mind olvashatták a kultúra rovatban, de azért így, füzérbe szedve más. Tudják, Örkény megmondta, igaz, a paprikáról...

"Ó vajha az elesettek testei a jövő béke útját szőnyegeznék puhára! De legalább változik a világ: jobb?! rosszabb?! Kell a más! Kell már erőnknek, lelkünknek, szemeinknek! Kell, máskép nem volna! Jaj most, te puha ember, gyenge ölni, gyáva halni! Most érezze méltóságát, aki férfiú! Veszélyből, halálból, ki akarna asszonnyá menekülni? Maradhat-e Achilles a lányok között?" Babits Mihály (1914. július)

"...minden erőfeszítése is milyen jelentéktelenség annak a gondolatnak méreteihez képest, hogy földrengés rázza a hegyeket, melyek határainkat védik és hogy egész létünk kockán forog, hogy veszedelemben mindaz, amit a hozzánk hasonlók, rokonaink, elődeink ezen a földön valaha alkottak s amikért olyan kedves nekünk ez a föld, milyen törpe önzés mindez ahhoz a gondolathoz képest, hogy mindannyiunk sorsa dől el ezekben a napokban és hogy a nagy döntésben mindenki helyére áll, akinek karja van, csak mi, tollasok húzódunk meg tehetetlenül és nézzük reménykedve, vagy kétségbeesve, hogy mások állnak helyünkre és kaszáltatják le magukat helyettünk. Ne áltassuk magunkat: a dolgozók és alkotók nem mi vagyunk, hanem amazok, mert ezekben a napokban csak egyféle nyilvánulása az életnek méltó önmagához: a cselekvés." Elek Artúr (1914 augusztus)

"Ó, nagy Moliére-je précieuse ridiculenek, világháboru, elsöpörted s talán örökre, ezt az agya s vére tüzében égő nyálkás csigalényt... Most napközi otthonban felügyel kis taknyosokat, feminista irodában listát vezet, ágytálat hord és kötést vált, nem fél a vértől, füle nyöszörgéshez, keze munkához szokik, tango-táncosának most hósapkát köt s a hőssé lett sport-fiut őszintén siratja el, cigarettát tölt, gyűjt, adakozik s gyakorolja s testi és lelki irgalmasságnak minden cselekedetét... Szereti, nem magát, betegen fotyforgó vérét, bágyadt bájait, de szereti az árvát kenyérrel, az anyát csecsemő-ingecskékkel...a bakát, ki érte áll vízben-hóban, szereti Hinderburgot, ki érte zseniális, sánta katonát lépcsőn segít le, még az önkéntes őrre is rámosolyog. Az a szent erő és akarat, amely két felé szegzi szuronyunkat, kirázta őt is dekadens kígyóbőréből... s Nővé növelte a nőcskét." Laczkó Géza (1914. november)

"A csata földrengető ágyúdörejében irok.
Az orosz vonul már vissza. Tiszta kék ég ragyog fölöttünk. Bizonytalan, szívszorongató helyzetemben is napsugarasnak látom a világot. Óriási erőt egyesítettünk Lemberg fölmentésére. Legényem már elhuzódott valahová biztos takarásba. D. u. 2 óra. Süvít a shrapnel, fütyül a golyó. De én nyugodtan futok előre szakaszommal. Galicia, szept. 20. ( Budapestre érkezett október 5-én. )" 
Lengyel Géza (1914. szeptember)

"Kigyúlt a lélek lámpása, a fantázia: valótlan hírek röpülnek, mint álomsirályok az árbocon, s egyszerre mindenki vitatkozik, és meghallgat, meggyőz és megért s olyan üdék a koponyák, hogy szinte foszforeszkál az ész… Már nem elég az igazság, már szárnya kél a semmiségeknek, már bugyborékolnak a hadi virtusok: „egy rezervista tiszt beugrik az úton egy kocsiba s rászól a kocsisra, hajtson a Lehel-kaszárnyába...Csupa költemény, csodálatos a rég latin ige: inter arma-silent Musae… Ime, a fegyverzajban szárnyal a képzelet… S az ember úgy érzi az életet, mint soha. S az ember úgy érzi az életet, mint soha. A Halál templomában lihegjük az Élet imáját legbuzgóbban…." Móricz Zsigmond (1914. augusztus)

"Ép a tegnap lőttünk vagy öten salvékat s az árváknak egyenkint, istenök tudja mi okból, végig kellett szaladniok vagy húsz lépést fegyvereink előtt. Teljes figurákra lőttünk s jól láttuk, hogy bukdosnak fel. Kettőt úgy lőttünk le, amint harmadik társukat akarták sebesülve behurcolni. Visszadtuk a kölcsönt karácsonyéjszakáért, mikor egész éjjel lövöldöztek ránk. Huj micsoda egy pár tűzben voltam, takarás nélkül futva előre a golyók közt. Rosz rá emlékeznem is. Gyáva kutyák még tíz lépésről lőnek, s akkor megadják magukat.” Tersánszky Józsi Jenő (1915 január)

"Kedves Ignotus!
Menetközben égő falu tüzénél írom, hogy gondolok rátok és kedvellek, ti is gondoljatok rám. Nem hoztam szégyent a Nyugatra. Tegnap tizedessé, rajvezetővé léptettek elő. Tábori számunk most változott: 96. Küldjetek valami ujságot, amig még olvashatom. Ritkulunk, de nagyon előre megyünk.
Ölel mindjájatokat:
Balázs Béla." (1914. szeptember)

Kosztolányi Dezső - Desiré, az érzékeny homo aestheticus - mit ad isten, akkor látja elérkezettnek Baudelaire belgagyalázó verseit akkor közreadni, amikor Belgium élethalálharcot vív Németországgal és éppen veszztésre áll.

"Epitáfium
Rops műterme számára, amely Brüsszelben koporsókat gyárt.

E koporsókat nézem én
Mind mahagóni-költemény,
Műasztalos cifrázta fürge kézzel,
Milyen ékszertok! S jaj, micsoda ékszer

Itt a halottak pimaszok,
A flamand hullák, a gazok
Beszennyezik majd, hogy belépörögnek
Minek ilyen tok az ilyen dögöknek!

A Belga civilizáció

A belga az civilizált:
Tolvaj, de agyafurt kivált,
Nagyon gyakran szifilizált,
A belga az civilizált.
Nem tépi szét a húst körömmel,
Az asztalánál nagy örömmel
Használ villát meg kanalat
A belga a korral halad,
De mancsán zsír van és maszat,
Van inge és van drága kis
Kalapja, van nadrágja is,
Első a tivornyába is,
Pont úgy okádik, mint egy angol,
Járdára piszkol, ha csatangol,
Papol sok új és ferde tanról,
Akárcsak nálunk az arasznyi
Kis bolyhos, sőt-------
Mint a majom buja, zilált
A belga az civilizált."
Kosztolányi Dezső (1915. május)

Felesleges folytatni a sort a még kisebbekkel. Jól van, jól van, tanultuk mi, hogy „a háború kitörését mindenki lelkesen üdvözölte”, kivéve a részeges Adyt, aki egyedüli Józanként látott és szólt.

Most újra kell tanulnom... szeretni őket. Vajon visszatérnek-e valaha régi otthonukba, legbensőmbe, ahol már vagy 20 éve oly vígan laktak...? Én mindenesetre mondogatom nekik: Mindenütt jó, de legjobb otthon.

Megosztás:

Jelenleg 0 hozzászólás van a cikkhez.
Hozzászólás írásához kérem jelentkezzen be! Amennyiben még nem felhasználónk, regisztráljon az oldalunkon!


Újdonságok
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
2018.01.14. - 10 éves a Huszadik Század!
Kedves Olvasók! 10 éve jelent meg először a huszadikszazad.hu! Látogatóink akkor egy új, addig nem látott online formátummal találkozhattak az Interneten! Sok idő telet el azóta és portálunk továbbra is töretlenül szolgálja Olvasóink ismeretbővítés&eacu...
DÍJAINK
Az év honlapja 2010 eFestival 2010
Páholy
Sorscédulák a nagy háborúból (Cseke Gábor olvasónaplója) Az Ismeretlen Katona halálát ismerős politikusok okozták.                                        (Juhász Gyula)   Két nagyapám volt. Mint általában mindenkinek. Ma már egy sincsen, s emlékük is egyre halványabb. Ágyban, párnák...
Cseke Gábor olvasónaplója   Már nem emlékszem, sírtam-e akkor, de hogy meg voltam rendülve, az egyszer szent. Hogy is ne lettem volna, amikor egész környezetünk, iskolától az otthonig tele volt tapétázva a...
2013|08|01
A népeket, etnikumokat, fajokat megcélzó anekdotizálás, bár sok esetben érzékenységet sértő, túlzó és igazságtalanul általánosító, mint minden summás ítélkezés, ami figyelmen kívül hagyja a valóság árnyait-fényeit, kétségtelenül tartalmaz a maga...
Fórum
Nády Árpád
2018-03-26 21:46:50
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:26:07
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:56
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-02-04 09:25:33
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:31:06
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:26:10
()
huszadikszazad.hu (robot)
2018-01-28 12:23:23
huszadikszazad.hu (robot)
2017-07-18 14:17:09
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98