Érdekes néhány esetről ír egy angol folyóirat. A City egy gazdag kereskedője, ki néhány esztendővel ezelőtt halt meg, borzasztóan rút ember volt.

Hatvan évvel ezelőtt került Londonba és állás után látott. Hetekig járt és ajánlkozott mindenfelé – eredménytelenül, míg végre megtudta, hogy egy nagy czégnél kifutó-legényt keresnek. Erre az állásra azonban annyi jelenkező volt, hogy kevés reménynyel ment ajánlkozni.

Sokan voltak ott – mondja a kereskedő – a mégis azzal fordult hozzám a főnök :
- Elég csúnya vagy ahhoz, hogy becsületes légy! És felvett. Szorgalmas voltam, kitartottam húsz esztendeig becsülettel és – társa lettem a czégnek.

Az angol bíróság néhány esztendővel, - ugyancsak a rútságból kifolyólag – tárgyalt egy örökösödési pört. Dr. M. egy gazdag özvegyasszonyt kezelt s mikor az asszony meghalt, az orvosnak testálta egész vagyonát. Az örökösök megtámadták a végrendeletet és igazolták a gazdag özvegy levelében igazságukat. A levélben pedig körülbelül ez volt :

DR. M. rendkívűl rút ember, de kellemes azért, mert a férjem nem féltékeny rá.* A bíróság már a végrendeletet támadóknak javára akart ítélni, mikor az orvos ügyvédje utalt a végrendelkezés egyik pontjára, mely így hangzott :

Kárpótlásul azért a nyers modorért, amelylyel sokszor megbántottam Dr. M. –et, ki ilyen bánásmódot nem érdemelt, mert ő volt az egyetlen férfiu, kivel beszélnem szabadott!

Dr. M. rútságának köszönhette óriási vagyonát.

Egy gazdag angol örökösnő kimondotta, hogy csak olyan férfi lehet a férje, kitől a sors minden szépet megtagadott. Kikosarazott egy csomó gazdag és előkelő kérőt, aztán egy végtelenűl szegény ördögnek lett a felesége.