Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1907 | Január

Érdekes bűnperek


Az örökösök


Karkov, február 8.


Valóságos forrongást idézett elő annak a bünpörnek a tárgyalása, melyben ma hozott ítéletet a karkovi tartományi törvényszék.

 

Dedjuchin herczegnő örököseinek bünpörét tárgyalták, melyben három orosz család tagjai állottak a bűntények egész sorozatával terhelten a bírák előtt.


Tizenegymillió rubelt meghaladó vagyont akartak erőszakos módon magukhoz kaparintani. A legravaszabb fogásokhoz folyamodtak s nem igen válogatták az eszközöket, melyekkel czéljukat elérni akarták.

 

A pörben a mérgezések, a rejtélyes eltűnések s e fajta dolgok szerepeltek. A kilencz hónapig tartó vizsgálat során huszonegy embert tartóztattak le. Az egy hétig tartó főtárgyaláson azonban csak három fővádlott szerepelt.


A nevezetes pörnek a részletei a következők:


Georgia Dedjuchin herczegnő, aki családjának utolsó sarja, kilencz évvel ezelőtt özvegygyé lett. Házassága gyermektelen lévén, férje halála után magához vette egy távoli nőrokonát: Pala Porovská-t.

 

A két nő a legjobb egyetértésben élt egymással négy esztendeig. Dedjuchin herczegnő óriási vagyonának a vezetését nyugodtan bízta reá a még alig 20 éves fiatal leányra, s a leány e bizalomnak meg is felelt.

 

Önzetlenül és igaz rokoni szeretettel szolgálta a 61 éves matrónát s bár az osztrovi kormányzóságban, ahol szülei és testvérei laktak, két ízben tört ki éhinség, mégis hozzátartozóinak is csak annyit juttatott, amenynyit a herczegnő ezeknek küldeni rendelt.


Történt, hogy a herczegnő egy szánkázás közben erősen meghűlt s hetekig élet-halál között lebegett. A fiatal leány nem távozott ágya mellől. Odaadó ápolásának volt csak köszönhető, hogy a herczegnő felépült. Elismerésül nagyobb összeget akart neki ajándékozni. A leány azonban ezt nem fogadta el s kérte a herczegnőt, hogy adja ezt az összegen inkább a szegényeknek.

 

A leány jóságának híre ment a vidéken ugy, hogy egy körutja alkalmából maga Nikolajevics nagyherczeg bemutatta Pala Porovskát, sőt megígérte neki, hogy a czárnál kitüntetést eszközöl ki számára.

 

A leányka boldog volt s örömében kijelentette a herczegnőnek, hogy habár neki van már jövendőbelije, aki a házasságot erősen sürgeti, ő mégis hűségesen a herczegnő mellett fog maradni.

 

Volt Dedjuchin herczegnőnek egy távoli férfirokona, valami Potschinoff Jelo. Efelől az ember felől évekig nem hallott az ősz herczegnő, míg a férje élt. Azonban alighogy meghalt Dedjuchin herczeg, Potschinoff életjelt adott magáról. Ez a Potschinoff eredetileg tanító volt, de azután otthagyta tisztes foglalkozását s beállott az orosz titkos rendőrség szolgálatába.


A herczegnő előtt azonban még mindig a szegény vidéki tanító köntösében jelent meg Potschinoff. Ez az ember, a ki atyai ágon a herczegnő egyenes örökösei közé tartozott, féltékenyen nézte Porovska Palának növekedő hírét, amely immár a czári udvarig jutott el s erősen tartott tőle, hogyha az egész vagyont nem is, de tekintetes részét a leányra fogja hagyni a herczegnő.

 

A pénzsóvár embert ez a gondolat ugyszólván őrültté tette. Pokoli tervet eszelt ki abból a czélból, hogy Dedjuchin herczegnő vagyonát egészen, vagy legalább nagy részben magának szerezhesse meg.

Egy ízben azzal a hírrel lepte meg Potschinoff a herczegnőt, hogy a serienskiji kastélyt, amelyben a herczegnő jelenleg lakik, a hozzátartozó rommal együtt egy festő ismerőse a műkincsek megtekintése czéljából meg akarná látogatni.

 

A herczegnő, bár nem szivesen, de beleegyezett a látogatásba, annál is inkább, mert értesítették, hogy a vendég senki más,mint Vercholam, a híres orosz tájképfestő.


A mondott időben a vendég meg is érkezett. Kitüntető hódolattal csókolt kezet a herczegnőnek, s magasztalta a műkincseket. Ebédnél szó esett az arczképfestésről. Vercholam ehez is értett és mivel a herczegnőnek életnagyságu alakja ugysem volt sehol megörökítve, szívesen beleegyezett abba, hogy a művész, - mivel ugy mondotta, éppen rendelkezik egy kis idővel – őt életnagyságban megörökítse.

 

Potschinoff azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Erősen kikelt a festő ellen, figyelmeztette, hogy a tárlatra két befejezendő képe van s ő nem veszi a lelkére, hogy most az ő Ťvelika szudarüitnyáť-ja (magyarul körülbelül: nagyasszony) miatt lekéssen.

 

Ekkor azonban már a herczegasszony tüzelt ellene. Most már minden áron kívánta a festményt s megígérte, hogy kárpótolni fogja a festőt az elveszett időért.


A művész azonban kijelentette, hogy bár a tárlatra készül, mégis a szíves magasztalásnak ellentállni nem tud s megfesti a herczegnőt. Ugy a herczegnő, mint a kis Pala boldogok voltak. Vercholam tudniillik neki is megígérte, hogy egy kisebb arczképet fest róla.

 

A festő azután egészen berendezkedett. Egy külön szobát direkt műteremnek alakítottak át. A herczegnő naponta mind szorgalmasabban látogatta a kicsiny műtermet s a kép is készült. Tulajdonképpen pedig nem a képen dolgozott Vercholam, akinek tagadhatatlan volt művészi kegyébe jutni.


Azzal a kifogással, hogy az alakot csak anatómiai szépségei szerint tudja megfesteni, arra bírta reá a matrónát, hogy egyetlen lenge lepelben üljön neki modellt. Akkor aztán lábai elé borult a herczegnőnek s mint egy hős szerelmes elválaszthatatlan köteléket kínált a máris megtévesztett herczegasszonynak.


A matróna beleegyezett s bár a kid Pala Porovska most már világosan látta a cselt és tiltakozott, a menyegzőt a kardovi székesegyházban két évvel ezelőtt megtartották.

 

A festőről ugyan időközben kiderült, hogy ő nem az igazik Vercholam, hanem annak csak névrokona, de ez már nem változtatott a hatvanegyedik évében szerelemre gyuladt urnő elhatározásában. A boldog pár egy hónapot töltött Olaszországban, aztán visszatért a serienskiji birtokra.


Itt azután rövid idő alatt nagyot fordult a világ sora. Az első csapás a kis Pala Porovska halálával érte a herczegasszonyt. A csinos leány egy szép napon elkezdett köhögni, fogyni, végül ágyba esett s mielőtt ugyszólván még tisztában lehettek volna a bajával az orvosok, a kis Porovskát eltemették. 

 

A herczegasszony nagyon megsiratta. Volt is oka reá. Alighogy a leánykát eltemették, Vercholam úr érvényesíteni kezdette férji jogait. A cselédséget jórészt kicsapta, aki pedig az orosz törvények szerint örök szolga volt, azt addig ütötte-verte, míg szívesen megszökött.

 

Magát a herczegasszonyt is, mivel egyszer ellenkezni merészelt, összekötözte s kékre-zöldre verte. Majd részegséget színlelt s térdrehullva kért bocsánatot. A szegény szerelmes öregasszony megbocsátott.

 

Vercholam azonban azt akarta, hogy az ősz matróna ellene forduljon. Amint azután nem ért el ütleggel, azt elérte más fondorkodó uton. Volt a kastélyban egy szép Ťgornicsnujuť (szobaleányféle). Ennek a vőlegényét a Ťfestőť becsukatta.

 

Több, mint hét hónapig sinylődött ártatlanul ez a legény a börtönben. Ezalatt pedig odahaza Vercholam úr kierőszakolta a leány szerelmét. Ezután szándékosan elejtette egy, a leányhoz intézett szerelmes levelét a herczegnő hálószobájában.

 

A levélnek meg volt a kívánt hatása. A herczegnő mint egy furia rohant át férje lakosztályába. Az ajtót azonban zárva találta. A zárt ajtók mögül a férj és egy ismeretlen nő beszélgetése volt hallható.

 

A herczegasszony tombolni kezdett. Erre várt Vercholam. A kétségbeesésében dühöngő nőt saját szolgálóival lefogatta, összekötöztette, s mivel a dolog előre meg volt beszélve, minden további nehézség nélkül betétette egy szanatóriumba.


Rövid idővel azután ki volt mondva Dedjuchin herczegnőre az ítélete: elmebeteg. Gondnoka Vercholam lett. A vagyonon az örökösök hamarosan megosztoztak. Minden rendben ment. Még a prédán sem vesztek össze.


Nem is jöttek volna talán soha rá semmire, olyan kitűnően meg voltak fizetve az összes hivatalnokok, rendőrfőnökök s egyéb funkcziónáriusok, ha a véletlen közéjük nem sujt a Pala Porovska vőlegényének személyében.


Ez az egyszerű osztrovi orosz parasztlegény, névleg Jefrem Stranecz sehogy sem tudta elhinni, hogy az ő kicsi, piros képű Palája – egyszerre csak Ťszárazbetegť lett. Itt-ott suttogtak is valamit arról, hogy az uj gazda így meg ugy. A legény merészet gondolt. Éjjel rejtett utakon elment egymaga a serienskiji sirkertbe, kiásva kedvesét és hazalopta holttestét.

 

Tulajdonképpen azért, hogy megnézze, hogy igaz-e, hogy a Pala másodmagával fekszik a sírjában. Hazaérve, a hulla feltűnő jól konzerváltnak látszott, nem is volt megfogyva, mint aki szárazbetegségben halt el. Ellenben feltűnő foltjai voltak Palának a gyomor tájékán. A legény gyanut fogott s bárha tudta, hogy az orosz törvények szerint rendkívül szigoruan fogják büntetni tettéért: feljelentést tett.

 

Idáig már nem gurult el a Vercholam úr rubelje s így történt, hogy az orvosok kimondták: a hulla strichinnel volt megmérgezve. Megindult a vizsgálat. Legelsőbben is internált herczegnőt hallgatták ki. A kihallgatás eredménye az volt, hogy még aznap elrendelték a szabadon bocsátását. Vercholam urat és az egész rokonságot zár alá tették.


A hónapokig tartó vizsgálat eredményéhez képest megvádolták Vercholamot Pala Porovska meggyilkolásával, Dedjuchin herczegnő erőszakos elmebeteggé nyilvánításával és a szobalány időközben történt eltűnésével. Battovot és Potchinoffot csak mint felbujtókat, illetve bűnrészeseket helyezték vád alá.


Habár a végtárgyalásig a szobaleány megkerült. Vercholam életfogytig tartó, Battov és Potchinoff 15-15 évi Szibériában eltöltendő kényszermunkára ítéltetett. Azonfelül még hét másodrendű vádlott részesült bűnfenyítésben.

 

Jefrem Sztranecz, a halottásó szerelmesnek megbüntetésétől a törvényszék elállott. A három elsőrendű bűnöst a tárgyalás után a kísérő kozákoknak a szó szoros értelmében ki kellett lopni a városból. Az összesereglett és az ítélettel meg nem elégedett nép meg akarta őket lincselni.


Érdekes, hogy Dedjuchin herczegnő az elítélt Vercholamért kegyelmi kérvényt intézett a czárhoz, amit azonban elutasítottak. A matróna minden gazsága daczára továbbra is szereti a kalandor embert.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Cikk-ajánló
Elfogták Peczkayék büntársait Elfogták Peczkayék büntársait
A katonai városparancsnokság ujpesti nyomozócsoportja letartóztatta...
Az angol király trónbeszéde Az angol király trónbeszéde
Az angol parlament megnyitása alkalmával elmondott új királyi...
Méhészeti vándorgyűlés és kiállítás Budapesten Méhészeti vándorgyűlés és kiállítás Budapesten
A magyar, német és osztrák méhészek vándorgyűlésüket (mely az 55-ik...
Szeszélyesek házai
Lay, a kinek a szerencséje a kártyajátékban köztudomásu volt,...
Vasárnap hajnalban a rendőrség őrizetbe vette Vági Istvánt és pártja harminc vezetőtagját Vasárnap hajnalban a rendőrség őrizetbe vette Vági Istvánt és pártja...
Vasárnap hajnalban a főkapitányság politikai osztálya...
A szövetségi ünnep A szövetségi ünnep
Valami átok ül a magyar uszósporton, mely nem engedi meg, hogy az...
Magyarok, - Csitt-csatt Magyarok, - Csitt-csatt
Novellák. Kimarkolom Móricz Zsigmond dús aratásából és pergetem...
Apróságok Apróságok
A Főméltóságu Asszony által megindított „Magyar...
Meghalt Tolnai Lajos Meghalt Tolnai Lajos
Nagy tehetségű író volt Tolnai Lajos, ki e hó 19-ikén hunyt el...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98