Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1902 | Július

A szobor és én - levél Nagy Miklóshoz

Kedves Barátom!

 

Azt kivánod tőlem,hogy irjam le lapodnak, milyen érzései vannak az olyan embernek, a ki mint modell ül a saját szobrához. Azt látom ebből, hogy ezt te valami különös élvezetnek tartod. Legalább is úgy kérdezed, mint a hogy kérdeznéd, mit érez egy ember, a kinek például a lábát vakarják.

 

Hát erre én azt felelem neked: hogy minden attól függ: vajjon viszket-e a lába az illetőnek? Mert ha viszket, akkor mennyei kéj, de ha nem viszket, akkor csak alkalmatlan csiklandozás.


Hát az én lábam nem viszket – és igazán azt gondoltam magamban, mikor a szép szőke ifjú finn szobrász, Sailo Alpo fölkeresett, hogy le akar mintázni, a mit Filtsik István (egyik beszély-alakom) mondott, mikor egyszer a te rajzolód, Dörre Tivadar, a falujában utazván, le akarta a vázlatkönyvébe rajzolni. - Köszönöm, nem kivánom; nincs már nékem szeretőm.

 


Bizony már nekem sincs. Sem azokból, a kik szoknyában járnak, sem azokból, a kiket a görögök fantáziája látott el toilette-el és nem Monaszterly és Kuzmik. Maholnap elhagynak a múzsák is, a hiúsággal pedig régen szakítottam. A szobrász azonban rokonszenves ifju, nem akartam egyszerűen megtagadni a kérését.


- Hát minek lesz önnek az a szobor? – kérdeztem tőle töredezett németséggel, mert finnül nem tudok.
- Tanulni akarok az ön fején, - felelte szintén németűl, mert magyarul nem tud. Titkon az a gondolatom is volt, hogy a mig ülök neki legalább a német nyelvben gyakorlom magam.

 

Mert azt hittem hogy ő tökéletesen beszél németűl, csak később tudtam meg, hogy ő meg rólam hiszi azt. S ebben a hitben beszélgettünk vagy két hétig, mig valami gazember felvilágositott bennünket. Ez volt az első kölcsönös csalódásunk.


Elmondta, hogy a kész szobrot majd a helsingforsi múzeumba küldi. Ott aztán keresnek egy hozzá hasonló finn-koponyát, egymás mellé teszik a kettőt és épitik tovább a magyar-finn rokonságot.

 

No, erre csakugyan elég jó lehet az én fejem is, hát ráálltam, hogy ülök neki, de figyelmeztettem, hogy kezdjen mindjárt hetven évesnek mintázni, mert az eltart vagy húsz esztendeig, míg engem annyiszor odakaphat a Stróbl műtermébe, a mennyiszer szükséges. Hanem Sailo Alpo is ravasz emberke a maga nemében:


-Niksz, nuksz. Ich werde Sie hier machen in seinen zimmer. - A lakásomra hozatta az anyagot, az állványt, a fejmérő körzőt s egyéb szobrász-szerzszámot. Mikor aztán minden együtt volt, odaálltam nagy resignáczióval: -  No hát most már itt vagyok, tessék a fiziognomiámmal rendelkezni.


- Hohó, - szólt a művész – nem oda Helsingtora. Először is az úr lelkéről akarok egy kis mintát. Ehhez körülbelűl három nap kell.
- Hogy a lelkemről? Azt csak nem tehetem a tenyeremre.
- No, azt nem is kívánom, csak a könyveit akarom elolvasni.
- Szeretném tudni, milyen nyelven?
- Hát finnül – felelt egész egyszerűen. – Épen ma kaptam egy szállítmányt.


Igen megörültem a finn könyveknek, melyeket Jalava és mások fordítottak, de melyekről eddig semmit se tudtam. A művész elolvasta a „Szent Péter esernyőjé-t, továbbá két kötet apró elbeszélést, majd így szólt:


- Most már tisztában vagyok önnel. Most már kezdhetjük a külső hüvely formálását.


A délutáni órák voltak kitűzve, 3-tól 5-ig. De ez csakhamar lehetetlen időnek bizonyúlt, mert a mint leültem, azonnal letapadtak a szemeim. Majmuna álomtündér suhogó sobogó szoknyája szelével megérintett. Ez az egyetlen asszony még, a ki varászerővel bír fölöttem.

 

Sailo Alpo azonban nem akart egy alvó írót. Arra kért, tegyem át az üléseket délelőtt 11-re. Nem ért semmit. Délelőtt is legott elaludtam, mihelyt eleibe kellett ülnöm s egy pontra szegeznem a szememet.

 

A művész kétségbe volt esve, de én legalább gazdagabb lettem egy tapasztalattal: „Ha álmatlanság gyötör, állj be modellnek.” Egy szó, mint száz: nagy viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan anyag lassankint engedelmeskedni kezdett a fiatal mester újjai alatt s napról-napra jobban fölvette az én alakomat.

 

És hát most már megvan és abban is megfelel a szobrokhoz kötött követelményeknek, hogy nem igen hasonlít hozzám. Nem tagadom, sokat szenvedtem, mert néha órákig kellett állnom egy helyen, úgy hogy a lábaim elzsibbadtak. De nemcsak én szenvedtem, a szobrász is sok keserűséget állt ki a látogatóim kritikája alatt. Egyik ezt kifogásolta, másik azt.


- Kerekebbnek kellene lenni a fejnek.
- A szemek túlságosan messze vannak egymástól.
- A fej nem eléggé hosszúkás.
- Valami idegenszerű van rajta.


A szegény művész elszomorodott ilyenkor s mint egy modern Sisiphus, újra kezdte az egészet, de hányszor! Hasztalan. A látogatók mégis többnyire azt mondták:


- Nem az igazi… Tudja isten, még se az igazi.
- Most még kevésbé hasonlít.
- Hisz ez az öreg Deák Ferencz.
- A homlok nagyon alacsony.
- A fej túlságosan nagy.


Néha annyira ellentmondók voltak a jóakaratú megjegyzések és tanácsok, hogy a Sailo Alpo homloka elborúlt a tanácstalanságban: „Istenem, mit csináljak hát?”


- Ne adjon semmit a megjegyzésekre – tanácsoltam neki. – A milói Vénusz még ma sem lenne kész, ha alkotója minden észrevételt honorálni akar. Hanem, tudja mit csináljon? Gyúrja át a nyakkendőmet ferdén lecsúszottra, mert ez a csinos bog a nyakamon és a jó vasalású kabát zavarja az embereket.


A művész szót fogadott, egy két mozdulatot tett a nyirkos agyagon és íme a nyakkendő balra csúszott. Jöttek azután is a látogatók, nézték a szobrot, meglátták a ferde nyakkendőt, elmosolyodtak és szóltanak egyik úgy, mint a másik:


- Ejnye, de tökéletes!
Olyan, a milyen. Én nem akarom dicsérni, de azt az egyet minden felebarátomnak jó lélekkel mondhatom, hogy az efféle mulatságot tegye el magának a halála után való időkre.


Mikszáth Kálmán

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez 20 hozzászólás kapcsolódik!
A hozzászólások megtekintéhez kattintson ide!


Mini galéria
Mikszáth Kálmán mellszobra Mikszáth Kálmán dolgozószobájában fiaival
HIRDETÉS
Cikk-ajánló
Baptista keresztelés Budapesten.
Sajátságos látványosságban részesültek Szent István napján a főváros...
MTK-FTC 11:2 (4:1) MTK-FTC 11:2 (4:1)
A „futballderby”-nek elkeresztelt FTC-MTK mérkőzés...
Rákosi Viktor jubileuma Rákosi Viktor jubileuma
Rákosi Viktor jubileumát üli. Nem is egyet, hanem hármat. Tiz...
Pelle István az első a tornászversenyen Pelle István az első a tornászversenyen
A MOTESz nagy érdeklődés mellett vasárnap rendezte válogató...
Emeletes utcákkal küzd Amerika az autóközlekedés csődje ellen Emeletes utcákkal küzd Amerika az autóközlekedés csődje ellen
A külföldi szakirodalom az utóbbi időben különösen nagy figyelmet...
Az éneklő madarak haszna a kertészetben
Hogy a kertészkedő, gyümölcstermelő, de a földmiveléssel foglalkozó...
Magyar író tragédiája 1929-ben Magyar író tragédiája 1929-ben
"Nem nekem kell beszélnem, a fiúnak s írónak. Maga a Tragédia...
Póruljárnak a szegedi cigányok, mert bojkottálták a pünkösdi dalosversenyt Póruljárnak a szegedi cigányok, mert bojkottálták a pünkösdi...
magyarországi munkások országos dalárszövetsége pünkösd két napján...
A bibliakutató barátok kolostora 1.rész A bibliakutató barátok kolostora 1.rész
A Vatikán-várostól nem messze, Róma városának egyik kies fekvésű...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98