Tengerfenéki ásványszemek meghatározása
Érdekes módszert használ Thoulet franczia mineralogus a tengerfenéki ásványszemek felismerésére, melyek parányi méreteik folytán – átlag 20,000 ily ásványi szem alig nyom 1 milligrammot – nem volnának felismerhetők. Módszerének lényege az ismeretlen ásványi törmelékek törésmutatójának meghatározásában áll.
Tudvalevő dolog, hogy sima felületű lapra eső fénysugárnak csak kis része verődik vissza, nagyobb része az ásványba hatol és pedig a behatolásnál irányát változtatja, - megtörik – melynek nagysága az illető anyagra jellemző számtól függ, annak törésmutatójától.
Ha a meghatározandó ásványi szemeket saját törésmutatójuktól eltérő, tehát nagyobb vagy kisebb törési együtthatóval biró folyadékba mártjuk, azok erőteljesebben, vagy kevésbbé erőteljesebben mutatkoznak, míg eltünnek, ha azonos törési együtthatóval biró folyadékba helyezzük őket. Ha a vizsgálandó ásványi szem s a folyadék azonos sugártörésen kívül még megegyező szinárnyalattal is birnak, avagy mindkettő szintelen az eltünés tökéletes.
De még ha eltérők is a színárnyalatok a szem csakis egy szinfoltot lát, melynek határvonalait élesen kivenni nem tudja. Ezen alapszik Thonlet módszere, melylyel a törésmutatót az ásványi törmelékek mikroskopikus kicsinysége és alakbeli változatossága daczára is gyorsan és kényelmesen 2-3 századrésznyi pontossággal meg lehet határozni.
Thoulet az ásványi szemek törésmutatójának meghatározására oly folyadékelegyet használ, melyet vaselin-olajból és monobrom-naphtalinból készít; előbbi törésmutatója 1.47, utóbbié 1.67. E folyadékoknak az az előnyük, hogy minden arányban tökéletesen elegyíthetők s csak az elegyítés aránya szerint mutat az illető folyadék törésmutatója csekély eltérést a 2-dik tizedesben.
Próbálgatás utján, s mérésre az Abbe-féle refactométert használva, 1.53-1.67 terjedő törésmutatókkal készített ily módon századrészről századrészre változó folyadékokat, mert a leggyakoribb ásványok törésmutatója 1.53 (fluorit) és 1.67 (peridot) közé esik. Ezenfelül pedig 1.76, azaz a rulit törésmutatójáig eső ásványok természetesen nem határozhatók meg a fenti folyadékeleggyel, de a kisebb törésmutatójúaktól könnyen megkülönböztethetők.
Tegyük fel, hogy két különféle ásvány rendkívül finom szemecskéinek keverékével volna dolgunk, úgy belőle alig látható mennyiséget teszünk a mikroskop tárgylemezére. Kellő gyakorlat mellett a mikroskópba való betekintésnél is gyanithatjuk már, mily ásvány szemecskeivel van dolgunk. Tegyük fel például, hogy kvarczot (1.5%) és topázt (1.61) vizsgálunk finom keverékben.
Megvizsgálva a tiszta monobrom naphtalinnal (1.67) megnedvesített keveréket és azt látjuk, hogy az összes szemek azonos külsejűek (1. ábra) s mind jelentékenyen kisebb együtthatóval bírnak. Ha sejtjük, hogy az egyik anyag a quarz, ismét veszünk a porból s az 1.55-ös folyadékkal megnedvesítve vizsgáljuk meg, a mikor azt látjuk, hogy a szemek egy része eltűnik (2. ábra) s így ezek valószinűleg quarz-szemcsék.
Hasonló törésmutatója van ugyan a labradoitnak s az anorthitnak is, de ha fluorhydrogénnel csepegtetem le keverékemet, az változatlanul marad, mig a földpátokat megmarja a folysav. A másik ásvány felismerése czéljából újból veszünk az anyagból s 1.58-as folyadékkal cseppentve meg a kivett mennyiséget, majd nagyító alatt vizsgálva úgy látjuk, hogy most mindkét ásvány igen hasonló külsővel jelentkezik (3. ábra).
Ebből azt lehet következtetni, hogy a másik ásvány törésmutatója is épp oly távol van 1.58-tól, mint az 1.55, a mi 1.61-re utal. Ez a szám a topázon kívül megfelel ugyan a muscovitnak és tremolitnak is, de a szemek általános külseje, törése s nem egyenes határvonalaik kizárják a muscovitot és tremolitot s ezeken kívül az 1.61 törésmutatója ásvány csak topáz lehet.
Az elért eredmény helyességéről úgy győződhetünk meg, ha a szemeket 1.61 törésmutatójú folyadékba mártjuk, a melyben a szemek eltünnek, míg polarisaló készülékbe helyezve őket, a kvarc élénk színekkel válik láthatóvá.
Látható, hogy e módszer egyszerűségénél, gyorsaságánál és megbízhatóságánál fogva igen alkalmas oly ásványok törésmutatójának meghatározására, a melyekből csak végtelen kicsiny szemek állanak rendelkzésünkre, s nagy előnye, hogy a mikroskop által nyert nagyítás lefényképezhető és a fényképen az előtünő szemek még jobban megkülönböztethetők a többitől, mint szabad szemmel.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!