A későbbi doktoron már gyermekkorában is kiütközött a szadista hajlama, ugyanis a franciaországi Auxerre nevű faluban, pusztán élvezetből szadista módon állatokat gyilkolt, és gyerekeket kínzott meg. Az első világháborúban egy sebesültátadó állomáson dolgozott, ahol haszonszerzés céljából morfiummal kereskedett, eladta a helyi függőknek.

Létezik egy mondás, miszerint a szadista emberek orvosnak, a pedofilok papnak, vagy tanárnak mennek. Ez így ilyen természetesen nem feltétlenül igaz, de Marcel Petiotra a megállapítás helytálló.

1921-ben ledoktorált, és a Villeneuve-sur-Yonneon nyitott orvosi rendelőt. Kettős mércével dolgozott, a szegényeket ingyen gyógyította, a gazdagokat viszont súlyos összegek ellenében. 1930-ban egy gyilkossági ügy miatt forró lett számára a talaj – megvádolták, de a vádló elhalálozott „természetes” okkal a doktor rendelőjében – így Párizsba menekült, ahol megnyitotta új rendelőjét, és természetesen itt is foglalkozott kábítószer kereskedelemmel, valamint illegális magzatelhajtással.

Mikor 1940-ben a nácik bevonultak Párizsba, a „jó” doktornak zseniális ötlete támadt a haszonszerzésre. Megvásárolt egy lakatlan házat, melyben volt egy hangszigetelt, kémlelőnyílásokkal ellátott kamra, és a pincébe építetett egy kazánt. A pácienseinek hangoztatta, hogy ő az ellenállásnak dolgozik, és az üldözötteket ki tudja juttatni Kubába.
A hír terjedt, és elég sok gazdag zsidó család várt a doki segítségére. Cserébe a Petiot minden elfogadott: készpénzt, aranyat, értékes festményeket, bundákat.

A doktor oltást adott be mindenkinek, mert ahogy mondta, szükséges volt, hogy beengedjék őket Kubába. Betessékelte őket a kamrába, és beadta nekik a valójában mérget tartalmazó injekciót. Mikor a szerencsétlen áldozatok meghaltak, elégette őket a kazánban.
1944- ben a németek elfogták, mivel a Gestapónak feltűnt, hogy egyre több általuk keresett személy tűnt el, és minden szál Petiothoz vezetett. Ám végül a doktort elengedték, nyilván meggyőzte őket hogy ő is csak azt csinálja, amit a nácik.

Ebben az évben az egyik szomszéd kihívta a tűzoltókat és a csendőrséget, mert a kéményből kiszálló undorító szagú pernye szerinte tűzveszélyes (adoki már nem tudott több meszet szerezni a holttestek kezelésére). Lebukott. Mivel nem volt otthon, a csendőrök feltörték a zárat, és elhűlve tapasztalták: fejek, lábak, karok borították a padlót, szörnyű összevisszaságban. Tizennyolc hónapon át tartó rendőrbírói eljárás során bizonyítani próbálta ártatlanságát, de ki az, aki hitt volna neki?

1946. május 26-án végrehajtották rajta a halálos ítéletet, guillotine által.

forrás:www.hirextra.hu