A Magyar Athletikai Club most ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját. A mi athletikai sportunk még csak huszonöt éves. Ez bizony nem nagy idő, de hát igaz hazájában, Angliában is, a hol pedig testedző sport iránt már évszázadok óta megvolt a kiváló és általános érdeklődés, csak a XIX. század közepe óta űzik a rendszeres és egyesületektől mívelt athletikát. Nálunk pedig az ország gondja bizony abban az időben más irányba terelte a közfigyelmet.

Azt, hogy aránylag oly rövid idő alatt mégis gyökeret vert nálunk az athletika, s hogy ma már a magyar athleták semmivel sem maradnak mögötte a külföldieknek, első sorban egy derék mágnásunknak, Esterházy Miksa grófnak köszönhetjük. Esterházy Miksa gróf Londonban, majd Amerikában követségi titkár volt sokáig; utóbb, a 70-es években haza került s legelső gondolata az volt, hogy Magyarországon is népszerűvé teszi az athletikát. S csakhamar (1875-ben) meg is alapította a Magyar Athletikai Clubot.

Mikor Esterházy Miksa gróf arra vállalkozott, hogy tért hódít nálunk az angol „ember-sport”-oknak nem könnyű dologba kezdett. Tudni kell, hogy Esterházy hazajövetele előtt néhány speciálisan magyar tornajátékon kívül csupán a német földről ide származott „szobatornászatot” gyakorolták. Súlyzóztak, a korláton megcsinálták a nagy és kis „olló”-t, a „hullámzás”t; gyakorolták magukat, a kar-, huszárforgóban, a nagy kelepczében, a kúszásban, meg még egy sereg olyan gimnasztikai mutatványban, melynek nagyon kevés praktikus haszna volt.

Esterházy Miksa a Magyar Athletikai Club megalapításával hadat üzent a német szobatornászatnak.
Azt tartotta, hogy első sorban szabad levegő kell az embernek s csak azután következik a torna. A futás, a vívás, az ugrás, birkózás, úszás, súlydobás: ezek fejlesztik az erőt, erősítik az izmokat és a tüdőt. S a mint Angolországban látta, ő is athletikai versenyek rendezésével akarta elérni czélját.

Azonban szinte érthetetlen az a közöny és előítélet, a melylyel akkoriban a magyar közönség nagy része az athletika iránt viseltetett, később pedig valósággal harczra kelt egymással az angol athletika és a német gimnasztika, míg aztán végre is a küzdelem az angol irány győzelmével végződött. Az athletika csaknem teljesen kiszorította a német szobatornairányt; csak a középiskolák tornatermeiben szerepelt még belőle egy kevés – hírmondónak. Ez sport szempontjából fölötte fontos vívmány pedig a Magyar Athletikai Club érdeme.

Természetesnek találja mindenki, hogy a kezdet kezdetén bizony a Magyar Athletikai Club nem volt az a hatalmas egyesület, a mivé az évek során izmosodott. Tengernyi fáradságba került, a míg azzá nem lett, a mi most. Legnagyobb szerencséje azonban minden esetre az volt, hogy mindig olyan férfiak állottak az élén, a kik nem kimélték a szép ügytől sem a lelkesedést, sem a fáradságot. A club alapítója, Esterházy Miksa gróf, ez a testestől-lelkestől magyar főúr, kit a külföld levegője nem tett kozmopolitává, maga is aktív athleta champion volt; az ő műve a club első alapszabálya is, a melyet angol mintára, önállóan állított össze.