Balfour Arthur lett Salisburynak utódja a kormányelnöki széken. Ő is régi alakja már az angol politikai életnek: 1874 óta, vagyis 26-ik életéve óta tagja a parlamentnek. Ősrégi családból származik, a mely mindig nagy politikai szerepet játszott. Nagyapja Indiában nagy vagyont szerezvén, a család gazdaság tekintetében is kiváló. Balfour már gyermekkorában elvesztette atyját s anyja, Salisbury legkedvesebb nővére nevelte fel két fiu és három leány testvérével együtt.

Balfour tehetségeivel már ifju korában feltünt s nem sokára magas állásokra jutott, hol feladatának mindig emberül megfelelt s ezzel az angolok szeretetét nagy mértékben megnyerte. Népszerűségét nagyban fokozta szelíd, szeretetreméltó modora, melylyel még ellenfeleit is megbékítette. A kik csak külsőségekből ismerik, ezt a szelidséget s a dolgoknak azt a látszólagos könnyedén vevését tartják főjellemvonásának, pedig nehéz körülmények közt nagy tetterőnek adta tanujelét; így a délafrikai háboruban, a Colenzónál vívott szerencsétlen csata után, mikor Buller már elcsüggedt, a délafrikai birodalmat Balfour gyors közbelépése s Roberts fővezéri kiküldése mentette meg.

Balfour javakorában levő, 54 éves erőteljes, munkabiró férfi s kinveztetése az angolok közt általános megelégedést keltett.