Mióta a király szeptember 9-ikén a magyar fővárosból távozott, a politikai helyzet lényegében nem változott. A kibontakozási kisérletek szünetelnek s az általános vélemény az, hogy a mostani bizonytalan állapot még hetekig is eltarthat. Bécsi hirek szerint a király az orosz czár látogatása után, tehát csak októberben jön ismét magyar fővárosába. Sőt némelyek szerint a király csak akkor jönne Budapestre, ha itt a helyzet annyira tisztult, hogy a parlamenti rend helyreállitására megtalálták az alapot.

A mi a függetlenségi párt és más körök által is hangoztatott nemzeti követeléseket illeti, a király ezekkel szemben szigoruan ragaszkodik ahhoz, hogy az 1867-iki XII. törvényczikk 11-ik szakasza értelmében mindaz, „a mi az összes hadseregnek s az ennek kiegészitő részét képező magyar hadseregnek vezényletére és belszervezetére vonatkozik, Ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.” Sokat magyarázgatják mostanában a királynak ezt a jogát, mely az emlitett törvényczikkben szóról-szóra benfoglaltatik s egyik sarkalatos pontja az 1867-iki megállapodásoknak. A szabadelvűpárt köreiben az a nézet az uralkodó, hogy minden kibontakozási kisérletnek az e törvényben gyökerező királyi jog sértetlenségéből kell kiindulnia, a melyet azonban nem tekintenek összeférhetetlennek a nemzeti követelésekkel.

Időközben mindinkább éled a magyar követelések kapcsán megindult izgatás, ugy nálunk Horvátországban és a nemzetiségek közt, mint Ausztriában. A horvát ellenzék már is azt hirdeti, hogy ha a magyarok megkapják a magyar vezényletet, akkor ők is követelik a horvátot a horvátországi ezredek részére. Sőt még más követeléssel is előállnak. Mivel a hadi tengerészet legénységét tulnyomóan a tengerparti horvát lakosságból egészitik ki, követelik, hogy a hadi hajókon a horvát legyen a vezényleti nyelv és horvát a tengerésztisztek kiképzésének a nyelve. A nemzetiségek közül eddig az aradvidéki románok adtak életjelt magukról, tiltakozván a magyar vezényleti nyelv behozatala ellen.

Ausztriában a csehek szintén azt hangoztatják, hogy ha a magyarok megkapják a magyar vezényleti nyelvet, akkor ők is hasonlót követelnek a maguk részére. Sőt, a másfél milliónyi szlovénség is fölemelte már szavát a szlovén vezénylet mellett. Ha a magyarok aratnak – mondja egyik lapjuk –akkor az osztrák-magyar monarkhia szláv népeinek sem lehet megtiltani, hogy ők is ne arassanak. A galicziai lengyelek az ott sorozott ezredek számára szintén a lengyel vezénylet behozatalát kívánják.