Dtum
Login with Facebookk
1902 | Július

Bécsi sporttársainkról. (Levél a szerkesztőhöz)

A két hét előtt Prágában szerepelt athletáinktól hallottam, hogy a bécsiek a verseny előtt protesztet emeltek a magyarok ellen, a versenyszabályok ama paragrafusára támaszkodva, hogy a viadalok csakis *német amatőrök* számára nyitottak.

 

Eltekintve attól, hogy versenyzőink a rendező *Sport-Favorit* egyenes meghívására és ama ígéretére látogatták meg a cseh fővárost, hogy a versenyben minden óvás nélkül indulhatnak s hogy a versenyszabályok fent jelzett pontja nem annyira a nem német versenyzők, mint inkább a gyűlölt cseh sportmanek ellen irányult, a bécsiek a megjelent magyaroknak a versenyből való kizárását követelték, nem törődve azzal, hogy mily áldozatokkal járt a magyar sport férfiak prágai kirándulása.

 

Szerencsére a prágaiaknak volt annyi belátásuk, hogy a bécsiek minduntalan megnyilvánuló hetvenkedéseivel nem törődtek s a magyarokat ép oly joggal engedték startolni, mint a szintén *nem német* osztrákokat.


A bécsiek eme magaviselete csak oly helyen kelthetett megütközést, hol a császárváros sportembereit ezen jeles tulajdonságaikról nem ismerik. A kik azonban a mi derék sporttársainkkal közelebbi összeköttetésbe léptek, jól tudják, hogy a bécsi sportsmaneknál neveletlenebb és sportszerütlenebb nép az egész világon nem található. (Kivételt legfeljebb az úszók és evezősök képeznek.)


A kik a football-mérkőzéseket szemmel kísérik, csodálkozva tapasztalhatták, hogy nemzetközi versenyeink legjavát nem a bécsi, hanem más külföldi csapatok mérkőzése szolgáltatta, holott labdarugó sportunk kezdetleges stádiumában épen a bécsi csapatok matchei képezték főleg nemzetközi mérkőzéseinket.

 

Az idegenekkel szemben mindig udvarias magyarok, illő vendégszeretettel fogadták rendszerint a bécsi sporttársakat, kik javarész nem az inteligensebb, hanem az iparos és kereskedői osztály, alsóbb rendű elemeit képviselték. Midőn azonban revanche matchre csapataink Bécsbe mentek, csalódva szereztek tapasztalatot a bécsiek neveletlenségeiről, kik a vendégeket arra sem méltatták, hogy megérkezésük alkalmával, ha csak egyetlen tagjukkal is, fogadtak volna s a mieinket úgy tekintették, mint valami fellépésre szerződtetett hivatásos versenyzőket.

 

A mi pedig a bécsieknek a játék folyama alatt tapasztalt modorát és a nézőközönséget alkotó csőcselék viselkedését illeti, arról csak azt mondhatjuk, hogy minden jobbérzésü embert a bécsi jelenetek láttára undor fog el s elég felidéznünk a *Sp.V.*olvasóinak emlékezetébe a Budapesti Torna Clubunk a Challange Cup döntő mérkőzésén való játékát, melynek végeztével csak bottal való ütlegelés és pofonosztogatások után tudott a magyar csapat a piszkolódó csőcselék tolakodásától (bécsi törzs-sportpublikum!) megszabadulni.

 

S ez a jelenet megismétlődött eddig minden alkalommal, a hányszor magyar football-játékosok küzdöttek bécsi porondon s ugyanily bánásmódban részesülnek a magyar athleták mindannyiszor, midőn osztrák szomszédaink hivogató szavainak engedve Bécsbe látogatnak el.

 

Persze ők értik a módját, mivel édesgessék versenyzőinket; nyakra főre bajnokságokat írnak ki s a kiírásra csak úgy tódul Bécsbe a sok bajnok-aspiráns, úgy hogy a bajnokok számára ilyen révén nemsokára sokkal több lesz, mint a nembajnokoké. Visszajövet keserű tapasztalatokban gazdagodba megfogadják ugyan magukban azt, hogy Bécsbe többé nem mennek, de önérzeten felülkerekedő egyéni hiuság egy-két hónap multán már elfeledteti velök a bécsi fogadtatás kellemetlenségeit s ismét Bécsbe teremnek, hogy valami kültelek bajnokságában állítólag győzelemre vigyék a magyar szineket.


Football egyleteink már nagyrészt minden összeköttetést megszakítottak a bécsi egyletekkel. Athletáink is jól tennék, ha mellőzve minden személyes hiuságot, bojkottálnak a bécsi versenyeket, melyek sportértéke a magyarok részvétele nélkül alaposan megcsappanna. Versenyzőinknek elég alkalmuk lenne ugyanis ambicziójukat kielégítendő a monarchia egyik-másik sport-metropolisában, Prágában szerepelni, hol szivélyes előzékenységgel és vendégszeretettel fogadják, s hol a versenyzőben nem a bajnoki czimekért és érmekért sovárgó egyént, hanem a nemes küzdelemért rajongó s a testi kultúra terjesztésének eszméjéért küzdő egyént látnak, kinek törekvéseit tisztelik és ennek erkölcsi értékét meg tudják becsülni.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Rövidek Rövidek
A második rajnavidéki zóna kiürítése alkalmából az ünnepélyesen...
Az olasz pénzügyminiszter öngyilkossága Az olasz pénzügyminiszter öngyilkossága
Csak nehány nap előtt nevezték ki Olaszországban pénzügyminiszterré...
Bulgária akcióbalépése Bulgária akcióbalépése
Bulgária döntött. Bátor elhatározása most már hamarosan tisztázni...
New-York vizalatti alagútjai New-York vizalatti alagútjai
New-Yorkban egymásután épülnek a különböző czélokra szolgáló...
Blokád Németország ellen Blokád Németország ellen
Az antanthatalmak valósággal bekerítették az Európa közepén fekvő...
A szomjúság és a szomjérzés A szomjúság és a szomjérzés
A szomjúságot a garat mélyén érezzük. Az ellen az általánosan...
A sztroboszkóp A sztroboszkóp
Ezt a titokzatos nevű rádióműszert az amerikai technikusok találták...
Az átmenetgazdasági tanács Az átmenetgazdasági tanács
Földes Béla miniszter hamar beváltotta programmjának egyik kitüzött...
Ady Endre: A mosti március Ady Endre: A mosti március
Szeretett és dalolt márciusok Hervadt bokrétáját bedobom Űzetve és,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98