Dtum
Login with Facebookk
1904 | Február

A maga aknájától felrobbant orosz hadihajó

A tenger mélyén elhelyezendő robbanó aknák lerakásával foglalkozott Port-Artur előtt a *Jeniszei* hadihajó. A míg munkáját tovább akarta folytatni, a szél és az ár egy már elmélyitett aknára hajtotta. Az akna felrobbant és nagy léket ütött a hajó orrán.

A parancsnok, a ki előre látta a hajó sülyedését, megparancsolta a legénységnek, hogy meneküljön, mire a csónakokat lebocsátották. A legénység kérte a parancsnokot, hogy szintén hagyja el a hajót, a mit ez megtagadott. Egyuttal mindenkit leöléssel fenyegetett, a ki a hajót rögtön el nem hagyja. Utolsónak a hajópénztár őre ugrott a tengerbe.

A parancsnok a hajón maradt és azzal együtt elsülyedt. Utolsó szavai voltak: *Isten veletek, gyerekek! Meneküljetek és ne törődjetek velem!* A csónak még megmentette a pénztár őrét. A parancsnok ekkor már eltünt a hullámok közt.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Hogyan süllyedt el a Jenyiszej?
Kántor Judit

Február 9-én reggel tizenöt sorhajó és cirkáló állt csatasorba Port Arthur előtt, Togo vezetésével; az oroszok összesen tíz hajóval és a parti lövegekkel álltak velük szemben. Az első ütközetet mindkét fél „megnyerte”, hiszen egyik flotta sem közelítette meg a szárazföldről indított lövések tűzvonalát – így veszteség egyiküket sem érte.

Másnap a Szaricsev kapitány parancsnoksága alatt álló Jenyiszej cirkálót a már részben kiépített aknazár befejezésére irányították a Knepp-sziget környékére. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a parancsnok előre megkapta a már telepített aknák helyszínrajzát, ennek ellenére ráfutott az egyikre. A hajó ekkor még nem szenvedett végzetes sérülést, viszont a legénységnek a kitörőfélben lévő tájfun miatt el kellett hagynia a hajót. A kapitány ezért megtorpedóztatta a Jenyiszejt, nehogy a japános kezére kerüljön.

A hajó még ekkor sem süllyedt el, viszont a vihar miatt mentése is lehetetlen volt, ezért lehorgonyozták. A vihar három napig tombolt, a Jenyiszej a második napon leszakadt a láncról és egy újabb aknára sodródott – ekkor valóban elsüllyedt.

Szaricsev kapitány – bármily hősiesen is hangzik a hajóval pusztuló parancsnok mítosza – épségben és kisebb büntetéssel megúszta a dolgot.

Valójában tehát a cirkáló pusztulásában több tényező is szerepet játszott. Az emberi figyelmetlenségen és természet erőin túl elsősorban a korabeli haditechnika két „csodafegyvere”, az akna és a torpedó okozta a vesztét.

A torpedó magyar találmány. Bár az 1800-as évek vége felé többen kísérleteztek vele, Luppis Jánosnak (Whiteheaddel karöltve) sikerült az elsőt megalkotnia. A látszólag egyszerű szerkezet (egy szivar alakú test, egy hajócsavar, egy motor és némi robbanóanyag) működtetésének legnagyobb problémája az irányíthatóság volt. Luppis először 1857-ben készített torpedót, ahogy akkor nevezték: „sikló-védőt”.




Ez egy egyszerű hajószerkezet volt, oldalán parafa lemezekkel. Kormánylapátját egy hosszú zsineggel (!) a partról irányították. Nem csoda, hogy akkoriban nem ez lett a tengerészet legfőbb fegyvere! Természetesen a későbbiekben tökéletesítette találmányát és egy közel három és fél méter hosszú, majd 140 kg tömegű, 8 kg robbanóanyaggal töltött masinát készített, ami kb. 200 m távolságig irányítható is volt.

A következő fázisban ez a rendszer kiegészült egy Whitehead-féle mélységbeállító szerkezettel, még később pedig giroszkóppal, ami az iránytól való elfordulást akadályozta meg. Az ily módon tökéletesített eszközzel már nem volt lehetetlen egy aknától sérült hajót végképp harcképtelenné tenni.

A másik „végzetes” eszköz az akna volt. 1904-ben még nem a ma (sajnos) ismert vízalatti aknákat használták, ezek valójában a folyó vagy tenger fenekéhez horgonyzott torpedók voltak. A különbség abban állt, hogy ezek nem voltak irányító készülékkel felszerelve (ez sokkal olcsóbbá tette a használatukat), hanem egy nyomásra, ütődésre érzékeny kapcsoló indította be a robbanási folyamatot.

A haditechnika eszközei már ebben az időben is rendkívülköltségesek voltak. Az orosz haditengerészet 1904-ben összesen 441 millió koronának megfelelő összeget fordított ilyen célokra. Ugyanebben az évben Nagy-Britannia költött erre legtöbbet, összesen 850,1 millió koronányit, Ausztria-Magyarország 50,3 millió koronát.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Ieniszei Torpedó kilövése A fenékhez horgonyzott aknák
Cikk-ajánló
Nem enyhül a helyzet a Ruhr-vidéken Nem enyhül a helyzet a Ruhr-vidéken
A franciák a megszállott Ruhr-területen letartóztattak több...
Milyen szinű a víz? Milyen szinű a víz?
Ezen kérdésen nem sokan szoktak gondolkozni, mert az emberek nagyobb...
A világháboru 1933-ban… A világháboru 1933-ban…
A napjainkban folyó, gazdasági téren vivott, de annál rombolóbb...
A nyilas főpolgármester szerint Beregffy felelős a budapesti hidak...
A politikai rendőrégen tegnapi kezdték meg Mohai Gyulának, Budapest...
Macuoka külügyminiszter Japán célkitűzéseiről Macuoka külügyminiszter Japán célkitűzéseiről
Macuoka japán külügyminiszter vasárnap rádióbeszédben fordult a...
Haláltettetés állatoknál
Ismeretes az a régi mese, hogy ha medve üldözi az embert, csak...
Kehrling újabb győzelme Göteborgban Kehrling újabb győzelme Göteborgban
Azt lehetett hinni, hogy a magyar Vénusz sampion a néhány évvel...
Közös tréning Közös tréning
Az ESC mint már közöltük, ifjúsági kezdő mezei versenyét a MAC...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98